Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
16 ugyan az orvos gyógyszertárt, de akkor viszont orvosi gyakorlatot nem folytathatott. A rendelet többi pontja a gyógyszertárnak tisztántartásáról, berendezéséről, a gyógyszerek készítéséről, a Dispensatorium Augustianum és az Appendix Viennensis szerint, valamint a gyógyszerészek által feltalált különlegességekre vonatkozólag intézkedik, kimondván, hogy azokat elárusítás előtt az egyetem két doktortanára vizsgálja meg. A kuruzslók, javasasszonyok, és általában az illetéktelen gyógyszerkészítők üzelmeit szigorúan sújtotta a rendelet. A kolostorok, kollégiumok, kónviktusok, semináriumok a szabályzat értelmében csakis a saját szükségleteiket fedezhették gyógyszertáraikból, az asszonyok pedig szintén csak a dékán engedélyével árulhattak a piaczokon gyógyfüveket. A gyógyszertárakat a dékán 3—4 orvossal és két gyógyszerésszel együtt vizsgálta, végül pedig kimondotta a rendelet, a melynek záradékában egyébként bennfoglaltatik, hogy az mindkét Ausztriára vonatkozik, hogy a gyógyszerész a templomokat látogatni és Szent Kozmának és Szent Demjénnek, mint a gyógyítás védszentjének napjait, különös áhítattal megülni tartozik. Hogy mennyire tiszteletben tartottak a XVI. században a gyógyszerészeket, megérthetjük a murányi Vénusnak Szécliy Máriának és férje Wesselényi Ferencznek, Weber János eperjesi gvógyszerészszel