Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

Í7

folytatott bizalmas levelezéséből, a ki egyébként komasági összeköttetésben is állott a főurrak

A gyógyszertárak száma a XVI., sőt a XVII. században is még nagyon kevés volt hazánkban, annyival inkább virágoztak azonban a kuruzslók, javasok és kwakszalberek üzletei. Külön rendje voltak a gyógyszerelárusítóknak, a felvidéki tótság olajkárjai, a kik bejárták az egész országot, nagy részt Bécsből szerzett és színesre festett arkanu- maikkal, a minők voltak a külömböző olajok, szeszek és eszencziák.

1678-ban megjelent a császári rendelet, mely a nem katholikusokat a gyógyszerészet művelésétől eltiltotta. 1689-ben pedig Ausztriában árszabványt bocsátottak ki és ehhez tartották magukat a magyar- országi gyógyszerészek is.

Történetünk eddigi folyamán két igen fontos tényezőről nem tettünk említést. Az egyik ezek közül a szakoktatás mikéntje, a másik pedig a gyógyszer- tárak felállításának módja. Az elsőre nézve semmi adattal nem rendelkezünk, minthogy azonban még a XVII. század végével is a gyógyszerész teljesen belátása szerint vette fel növendékét, azt önmaga avatta be a szükséges ismeretekbe, hogy elkészítve magisteriumát önálló gyógyszerészszé lehessen, tel kell tételeznünk, hogy igy volt ez az előző századokban is. Előképzettségül úgy látszik az Írni és olvasni tudást, sokszor még talán ezt sem követclMagyarországi gyógyszerészet története.