Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
alatt. A baloldali csipötányér fölött az occiput ki- boltositja a méhfalat. Belső vizsgálati lelet a medenczebemenetbe nyomuló I. arezfekvésnél, áll előre: a szülés megindulta után sokáig üres a hüvelyboltozat; majd harántul áll az arcz a bemenet fölött, áll jobbra, homlok balra, az arcznak jobb fele fekszik elül (84. ábra). A fejnek haránt-átmérője körül megy végbe az I. forgás, miáltal az állcsucs mélyebbre száll (36. ábra); a II. forgással az áll jobbróljobbra és előre jut (35., 36. ábra). Oka: az az ellenállás, a melybe ütközik a hátraszegett occiput, mint a fejnek hátsó hosszabb emeltvüszára. Belső vizsg. lelet a medencze szűk részében (I. és II. forgás) (7. ábra a szöv.): az arcz jobban tapintható; áll melyebben, eleinte jobb oldalt, később jobbra és előre (a jobb szemérem- iv alatt), a fej magassági átmérője a II., vagyis bal ferdében. A szájat felismerhetővé teszi a nyelv és a nagysága! A falcsontdudorokat a — 26 — I S, ábra. 1. Arczfekvés, áll jobbra hátul. Az arcznak magassági átmérője a medencze szűk részének 1. ferdéjében.
