Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
36 melegítőkészülékek, hanem csak egyszerű zománcozott bögre kell és fakanál az olvadó anyag keveréséhez. A gipsznek vízzel való összekeveréséhez gummicsészét és bádogkanalat használunk. Jobb és tisztább azonban ehhez porcelláncsészét és széles pengéjű kést venni. Jobb azért, mert a porcelláncsésze laposabb, mint a gummicsésze, a keverendő gipsz tehát vékony réteget képezvén, könnyebben keverhető össze vízzel légbuborékok képződése nélkül. 4. A lenyomatvétel technikája. A viasz-, guttaperka- és lakkos kompozíciók lenyomatvételi technikája azonos és a következő mozzanatokra tagolódik: a) Az anyag megpuhítása. A vizet előbb a kellő hőfokra melegítjük, tehát viasz számára 40°, guttaperkának 80°, lakkos kompozíciónak, melyeket ezután rövidség okából a legrégibb és legelterjedtebb anyag neve után stents-nek fogunk nevezni: 60°-ra. Az anyagot most betesszük a vízbe és egyidejűleg a lángot elvesszük a készülék alól, mert csak így kerülhetjük el, hogy túl ne melegítsük az anyagot. A lenyomatanyagok dobozokban áruitatnak a kereskedőnél és darabokra szeletelve, még pedig úgy, hogy egy ilyen darab elégséges az átlagos nagyságú felső állcsont lemintázására. Az eset egyéni kívánalmainak megfelelőleg azután egy darabnál többet vagy kevesebbet puhítunk meg. Közben a kiválasztott szájkanalat megmelegítjük, hogy a lenyomat- anyag hozzátapadjon, mert különben a szájból való kivételénél a szájképletekhez tapadó anyag bentmarad és a kanál üresen jön ki. Az anyag természetének megfelelően viaszhoz gyengén melegítjük meg a kanalat, stentshez jobban és a guttaperkához legerősebben. £7fls/űz<?-lenyomatnál a megfelelő mennyiséget késsel darabokra felaprózzuk és víz nélkül helyezzük a zománcozott bögrébe. Kevés vizet csak akkor öntünk hozzá, ha ismételt használat után az anyag besűrűsödött és nehezebben folyik. A bögrét láng fölé állítjuk. Az Elastine megolvad és 100° C-nál erős buborékolással felforr és hígíolyóssá lesz. Olvadás közben fakanállal keverni kell, különben odaég az edény fenekéhez. Lehűlni engedjük 37°-ra. A kellően megpuhított viaszt, guttaperkát vagy lakkos anyagot a vízből kivéve, vászonkendővel leszárítjuk, majd ujjainkkal jól átgyúrjuk, közben pedig többször láng felett elhúzzuk, hogy plasticitásából ne veszítsen. A gipsz keverése. A porcellántányérba (vagy gummicsészébe) öntünk 50 cm3 = 4 evőkanálnyi langyos vizet. Mérni ezt a mennyiséget csak kétszer-háromszőF-kelíT^zutárr-szemmértékkel is eltaláljuk. Langyos legyen a víz, mert így egyrészt kellemesebb a nyálkahártyának, mint a hideg, másrészt pedig azért, mert ez gyorsítja némileg a kötési folyamatot.
