Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
37 A gipsz higroszkopikus, tehát száraz, meleg helyen őrizendő, lehetőleg pléhdobozban. A legjobb minőségű, ú. n. alabastrom-gipszet kell használnunk lenyomatvételhez. A gyáros rózsaszínűre festi, aminek egyetlen célja az, hogy a fogműves a minta készítésénél, illetőleg a negativ és pozitiv szétválasztásánál az előbbit az utóbbitól jól megkülönböztethesse. Evőkanállal merítjük a gipszet a dobozból és szitáló mozdulatokkal beleszórjuk a vízbe, de nem egy helyre, hanem egyenletesen a tányér egész területén. Nagyon fontos, hogy víz és gipsz a megfelelő arányban kerüljön össze. A gipszpor égetés útján kristályvízének körülbelül Vs-étől megfosztatott és ennyit kell megint hozzáadnunk, hogy olyan gipszpépet kapjunk, mely gyorsan és erősen megkeményszik. Persze a gyakorlatban nincsen idő arra, hogy ezt az arányt mérleggel pontosan megállapítsuk. Ilyen fizikai pontosság nem is szükséges. Csak azt a szabályt kell követnünk, hogy a vízhez annyi gipszport kell adni, amennyit az átitatni tud. A tányérban ne maradjon fölösleges, vagyis olyan víz, melynek nem futott gipsz, utóbbiból ne legyen benne olyan, melyet víz át nem itatott. Ezt az elegyet a gipszkeverővei egyenletes, sűrű tejfölösszeállású, buborékmentes péppé keverjük a késnek néhány kenő mozdulatával. Az így készített gipszpép azonban nagyon lassan keményedik, vagyis oly hosszú idő alatt, mely a betegnek tűrhetetlen volna. A kötést siettetnünk kell. Ezt pedig elérjük azáltal, hogy a péphez az utolsó pillanatban késhegynyi konyhasót keverünk. b) Az anyag elhelyezése a kanálban. Ennek módja változik a szerint, amint felső vagy alsó lenyomatról, egész vagy részleges lenyomatról van szó. Mindenkor azt a legkisebb mennyiséget kell használnunk, amely elégséges a lemintázáshoz és minden esetben ráncmentes felületet kell neki adnunk. Egész felső lenyomatnál az anyagnak gyúrás közben egyenletesen vastag téglányalakot adunk, melynek hossza egyenlő a kanál kerületével, szélessége pedig ennek harmada. Ezt a lepényt félkörösen meghajlítva, hosszú oldalával elhelyezzük a kanál fogmederszelvényébe, azután letereljük a kanál szájpadlására. Ilyen módon ráncmentesen, simán, egyenletesen elosztódik az anyag a kanál egész területére. Egész alsó lenyomatnál az anyagból egyenletesen vastag, ráncmentes hengert sodrunk, melynek hossza megint egyenlő a kanál kerületével. Ezt félkörösen meghajlítva, belefektetjük a kanálba és hüvelykujjunkkal egyenletesen elosztjuk. Esetleges fölösleget a kanál két végén lecsípünk. Részleges felső vagy alsó lenyomatnál ugyanúgy járunk el, mint egész alsónál. Az Elastine kezelési módja eltér az előbbi anyagokétól. Ezt egészen hígfolyós állapotban a bögréből beleöntjük a kanálba és hogy belőle ki ne folyjon, hátsó szabad szélére puha stentsből alacsony gátat ragasztunk fel.
