Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Második Fejezet. A száj előkészítése fogmű viseléséhez és lenyomatvégelhez
IS később, a fogmű kivitelénél, hogy eddigi fáradozását fel ne áldozza, könnyen arra csábítja, hogy most a fogmű helyes javalatán változtasson, vagyis feláldozza a tökéletes siker lehetőségét. Ide tartozik még egy nagyon fontos konzervatív-technikai határkérdés mérlegelése: a pulvadevitalizáció kérdése egészséges fogaknál, ha ezek hídműnél pillérül választattak. Az ilyen természetes és teljesen ép pulpájú fogat, mint később a megfelelő fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni, köszörüléssel alakilag meg kell változtatnunk, illetőiéig védő zománcrétegétől részben, sőt némely hídműrendszernél teljesen megfosztanunk. A dentinnek nincsenek sajátlagos pályákon lefutó idegei, hanem érzőképességet a pulpa felületén lévő odontoblast sejtrétegnek beléje futó és igen sűrűn és sokszorosan összefonódott és megint elágazó Tomes-féle rostoktól kapja, amelyek legfinomabb és leg érzékenyebb ágacskáikkal éppen a dentin és zománc határán végződnek. Ennek a felette érzékeny és érzékenységét a pulpára továbbító rétegnek mechanikus (csiszolás által), vegyi (a horgonyt leragasztó cement) és hőveze- téses (fém-borítókorona) izgatása előbb-utóbb előidézheti az addig egészséges fogbél lobosodását, szétesését, elhalását és ennélfogva a fogat és a hídművet veszélyeztető súlyos következményes betegségeit. Ezt az eshetőséget tehát szem előtt kell tartanunk. Bekövetkezését persze biztosan nem tudhatjuk előre, mindenesetre nagyobbmérvü zománcfosztásnál inkább várható, mint különben. De a csiszolás közben tapasztalható dentinérzékenység foka is fontos útmutatásul szolgálhat és ebből a szempontból nézve a dolgot, legyünk ilyenkor óvatosak az újabb időben előszeretettel művelt érzéstelenítéssel szemben, mely megfoszt bennünket a szerv védekezőképességének hamisítatlan felismerésétől. Itt is bizonyos középutat kell találnunk: fölös fájdalmaktól meg kell kímélnünk betegeinket, de viszont ne öljük meg teljesen a szerv reakció- képességét beavatkozásunkkal szemben. A devitalizáció — fogpótlással összefüggő — kérdésének helyes megoldását, szemben az egyoldalú, dogmatikus, merev igenlő vagy tagadó állásponttal, az orvos helyes Ítélőképességére kell bízni. Ha ennek megvannak a tárgyi feltételei (orvosi és technikai tudás), akkor a fennforgó összes körülmények latolgatásával az adott esetnek megfelelő eljárást is meg fogja találni. e) A lenyomatvétel akadályainak elhárítása. A lenyomatvétel célja hű másolatot szerezni a fogműves ipari munkája részére azon szájtájékról, mely a fogpótlásnál szerepel. A hangsúly a „hű“ szón van, mert nem egészen hű másolat szerzéséhez előkészületi műveletek nem szükségesek. Ellenben valóban hű másolathoz legtöbbször kellenek, mert a szájbeli viszonyok majdnem kivétel nélkül olyanok, hogy az eljárás technikája és a lenyomatvételhez rendelkezésre álló anyagok természete, illetőleg fizikai sajátságai mellett, bizonyos megkönnyítő és egy-
