Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Második Fejezet. A száj előkészítése fogmű viseléséhez és lenyomatvégelhez
19 szerűsítő előzetes műveletek nélkül az eljárást a betegnek kellemetlenebbé, magunknak nehezebbé, a végső célt: a hű másolatot kérdésessé, sokszor lehetetlenné tesszük. Ebben a fejezetben csak azon nehézségek elhárításáról szólunk, melyek a száj fiziológikus és anatómikus viszonyaiból folynak. A következő fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni azokat a körülményeket, amelyek az eljárás technikai kivitelénél szereplő eszközök és anyagok sajátságaiból folynak. A lenyom,atvétel akadályai. 1. A szájnyílás kicsinysége rendes fejlettségű állcsontok mellett. A mindennapos fogorvosi gyakorlatban nem nagyon gyakori, annál inkább az állcsonttöréseknél vagy állcsontálképletek műtétéi után az ajkak és pofák hegesedése miatt. Elhárítás: a) a lehető legkisebb szájkanál választása; b) a lehető legkevesebb mennyiségű lenyomatanyag; c) a szájzug vazelinozása; d) ügyes forgató mozgások a száj kanál betolásánál. 2. Merev szájzugok. Főleg lues esetében találhatók, mert a szájzug kedvenc helye a plaque-oknak. Elhárítás: a) a szájzugok vazelinozása; b) gummikarimás szájkanál. 3. Vastag nyelv. Egyéni sajátság. Elhárítás: a) nagyon kicsiny szájkanál; b) nagyon kevés lenyomat- anyag. De néha a rendes nagyságú nyelv is „nagy“-nak tűnik lenyomatvételnél. Főleg teljesen sorvadt fogmedernyúlványnál vagy ideges egyéneknél, akik e művelet közben folyton okvetetlenkedő mozgásokkal nehezítik meg eljárásunkat. Elhárítás: a) felső lenyomatnál a nyelvnek erős kiöltése; b) alsó lenyomatnál a nyelvnek hátrahúzása és a szájpadlásra való szorítása. 4. A lágyrészek túlérzékenysége: köhögési és hányinger. A lenyomatvétel alkalmával nagytömegű idegen testet viszünk a szájba. Nagyon természetes, hogy ez mindenkinél okoz kisebb-nagyobb köhögési vagy hányingert, melynek előidézéséhez még hozzájárul a szájűrben felgyülemlő nyál, melyet az izgatott nyálmirigyek a rendesnél fokozottabb mértékben is választanak ki. Általános szabályul tartsuk szem előtt, hogy a beteg utolsó étkezése és a lenyomatvétel ideje között legalább kétórai köz legyen. Tele gyomorral nem szabad lenyomatot venni. A rendes ingert minimumra csökkentjük azáltal, hogy sohasem viszünk felesleges lenyomatanyagot vagy nagyobb kanalat a szájba, mint amennyi és amilyen szükséges. Elhárítjuk: a) a fej mérsékelt előrehajlásával (a kanál bevitele után), hogy a felgyülemlő nyál ne izgassa a garatot, hanem inkább a 2*
