Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
277 sorvadt fogmeder esetén. Ugyanis a fogsor ilyenkor nagyon mozgékony és nagyon nehezen szokható meg. Súlyos öntött fémpótlást készítünk (1. később a megfelelő fejezetben). Mások ajánlják a bázis készítését puha kaucsukkal; esetleg rugós fogművet. 2. Celluloid-fogművek. A lemezes fogművekröl irt általános tudnivalókban már megemlékeztünk a celluloid előnyeiről és hátrányairól. Ez utóbbiak — melyekhez számítjuk még azt is, hogy a részleges celluloidlemezek könnyen elhajlanak a szájban (Werfen der Platten) — túlsúlyban vannak az előnyök fölött, ezért a celluloid-fogművek csak kivételesen készülnek. Némely alkalommal azonban mégis javalva lehet, pl. olyan esetben, mikor a száj nyálkahártyája a kaucsukot nagyon rosszul tűri, evvel érintkezve, gyorsan lobosodik és érzékeny lesz; ha ilyenkor a fém is valamilyen okból nem alkalmazható, a celluloidhoz fordulhatunk. A celluloid lőgyapot és kámfor vegyülete; közönséges hőmérsóknél szilárd, ruganyos, áttetsző és a mi céljainkra szolgáló készítménye rózsaszínűre festett, 140° C. mellett plasztikus, majdnem folyékony lesz és ilyen állapotban préseléssel adjuk meg neki a fogműlemez alakját; nem robban, de gyúlékony, kámforszagú sűrű füsttömeg fejlesztése mellett gyorsan elég. Fogmű készítésénél az előzetes munkálatok egészen az utolsó viaszmintázatig ugyanolyanok, mint a kaucsuknál. A viaszt azonban nem kaucsukkal, hanem celluloiddal kell helyettesíteni. Ez kétféle módon történhetik. a) Préselési eljárás. A viasszal véglegesen megmintázott íogművet ugyanúgy beágyazzuk a küvettába, mint kaucsuknál; a celluloidtechnikában használatos küvetta vagy ágycsésze csak annyiban különbözik a kaucsukétól, hogy a csésze két felének pontos záródása fémcsapokkal jobban van biztosítva. A minta készítésére és a beágyazásra szolgáló gipsznek jóval keményebbnek kell lennie, mint a kaucsuknál, ezért az ú. n. porcellángipszet vagy 3%-os gummiarabikum-oldattal kevertet kell használnunk. A beágyazás után a csészét szétvesszük és a viaszt forró vízzel kiöblítjük. Legyen a készülő fogmű teljes felső lemez foghús- pótlással. A csészében lévő gipszmintát és ellenmintát jól megszárítjuk és mindkettőt ellátjuk elvezető barázdákkal, melyekről már a kaucsuk- préselésnél is megemlékeztünk, de ottan fölöslegeseknek, sőt károsaknak mondottunk; itt okvetlenül szükségesek a fölösleges celluloid elvezetésére; ezután vékony réteg vízüveggel bevonjuk; ennek célja, hogy a kész celluloidlemez könnyebben leválasztható legyen a gipszről; most a mintára helyezünk celluloídlapot olyan nagyságban, hogy belőle a lemez kikerüljön, sőt mivel nincsen próbapréselés, mint a kaucsuknál, többet, mint amennyire szigorúan szükség van; a többlet befogadására szolgál
