Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
27 8 nak a gipszbe vésett elvezető csatornák; ha attól tartunk, hogy a íoghiis befogadására szolgáló űrbe a celluloid esetleg nehezen préselhető be, akkor ebbe külön darab celluloidot fektetünk; valahányszor azonban több darab celluloidot préselünk, ezeknek találkozási felületét kámfor- spiritusszal kell megdörzsölni, különben nem egyesülnek jól. Az így ellátott csészealjra reáborítjuk a csésze tetejét és beletesszük a celluloidfőzőedény fedelének megfelelő helyére. Ez az edény vasból van, melybe glicerinolajat öntünk, amíg a küvettát éppen beborítja. Az edény teteje csavarral bir, mellyel a küvettát összepréselhetjük; azonkívül hőmérő helyezhető reája. Az edénybe tehát öntünk glicerint, ebbe elsülyesztjük a fedél csavarjába fogott ágycsészét. A glicerint felforraljuk és amikor a hőmérő 140° C.-t mutat, a csavart lassan megszorítjuk; a félig folyékony celluloid a préselés által felveszi a kívánt alakot. A préselést lassan és óvatosan addig folytatjuk, amíg a küvetta teljesen bezárul. Ekkor kivesszük a glicerinből és rögtön hideg vízben lehűtjük. A préselésnél könnyen megeshetik, hogy a porcellánfogak elmozdulnak helyükből; ezt megakadályozandó, már a beágyazásnál figyelünk arra, hogy a mü- fogak jól meg legyenek fogva a gipszben, tehát ez borítsa be minden fog viaszmentes felületét; ha dacára ennek a viasz kiöblítése után észrevesszük, hogy valamelyik fog mozog, akkor azt kivesszük helyéből és egy csepp vízüveggel odaragasztjuk. A teljes lehűlés után a fogművet késsel kivágjuk a gipszből; ez a művelet azonban jóval nehezebb, mint a kaucsuknál, mert a vulkanizálás- nál a gipsz megpuhul, a celluloid főzésénél azonban nem; sőt mondottuk, hogy még jóval keményebb gipszet is kell vennünk. Az olajban való főzésnek azt a hátrányát látjuk néha, hogy a müfogak kramponjai nem elég erősen kötődnek össze a celluloiddal, mert finom olajréteg veszi őket körül a főzés alkalmával. Ezért szerkesztettek olyan főzőedényt is, melyben a celluloid megpuhítását nem olaj, hanem forró vízgőz eszközli. b) Fecskendő-eljárás. Az itt alkalmazandó apparátus lényeges alkotórészei: a) a küvetta; b) az ennek leszorítására szolgáló csavar; c) a celluloid fecskendezését eszközlő csavaros dugattyú. Az ágycsésze négy nyílással bir; egy nagyobb a celluloid befecskendezésére, három kisebb a levegő kisurranására és a fölösleges celluloid befogadására. A folyékony celluloid ezen eljárás szerint nem minta és ellenminta közé fecskendeztetik, hanem teljesen zárt űrbe, melyet előbb a viasz foglalt eh Ezért a beágyazás így történik: a csésze aljába gipszet öntünk és ebbe elsülyesztjük a mintát, a rajta lévő viaszfogművet, úgy hogy minden be legyen borítva gipsszel, kivéve a viaszlemezt és a fogakat; most, anélkül, hogy ezen gipszet megolajoznók, reátesszük a csésze tetejét; a nagy lyukba bedugunk megolajozott fémpálcát, úgy, hogy a viaszlemez hátsó szabad szélét éppen érintse; a három kis lyukba ugyanígy vékonyabb pálcákat, melyek a lemez felületét érintik; ekkor a csészét teleöntjük gipszpéppel, mely az előbbi gipsszel egységes masszát fog képezni, mely
