Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 4. A hídpótlások beosztása a hídtest jegyei szerint - D: A horgony
már ezért sem tudományos fogalommeghatározások, ellentmondás nélkül, mikép tarthatták magukat a fogpótlástanban és az oktatásban. Megérthető lesz a tanítók és szerzők (és ebből kifolyólag a gyakorló orvosok) megfoghatlan viselkedése, ha azt szemléljük, hogy bár a rögzítő eszközt (tehát a horgonyt) ezen beosztásban „principium divisionis“- ként szerepeltetik, még sem ezen, hanem egy másik jelentéktelen mellékmozzanaton: a ragasztószeren (cement, kloroperka) alapul a beosztás és pedig aszerint, hogy ezen szerekkel rögzítve lett-e a hid a pillérhez, vagy pedig nem.1) Fenti thézisemet a következőkkel megokolom: 1. Az ilyen definícióval, a szájon kívül, tehát a munka- vagy a gyüjteménymintán (az oktatás alkalmával) biztosan megállapítani nem lehet, vájjon a hid szilárd, levehető stb., mert ilyenkor a ragasztószer még nem szerepel. A mintán minden híd levehető.* 2) 2. De a szájban is, a hid behelyezése után oly helyzetek alakulhatnak, hogy a fenti definíciókkal megállapítani képtelenek volnánk, vájjon milyen kategóriához tartozik a pótlás, szilárd, levehető illetve szilárd-lehevető volt-e a hid, vagy nem. Például: a) A fogorvos által felcementezett, tehát szilárd hid idővel meglazul oly mérvben, hogy a beteg azt könnyen és roncsolás nélkül szájából kivenni és oda újból visszahelyezni képes, sőt a hidat ilyen állapotban meglehetős hosszú időn keresztül viseli is. Kérdem, szilárd ezen hid vagy pedig levehető? A behelyezés idejében „szilárd“ volt, tényleg azonban, a fenti definíciók szerint, csakhamar „levehető“ hid lett. Azt lehetne kifogásolni: hogy a hid rendszertanilag „szilárd“ volt, csakhogy elromlott és ezért „levehető“-vé lett. A dolog tényleg úgy áll, de bizonyítja, hogy a definíció laikus és mint ilyen nem tudományos. b) A fogorvos egy „szilárd“ hidat szándékozik behelyezni. Azonban kételyei támadnak annak funkcionális tökéletességével szemben, miért is a hidat próbaképen, felcementezés nélkül, néhány napra a szájba helyezi. Ezen próbaidő alatt, a fenti definíció értelmében a „szilárd“ hid „levehető“ hid lett, mert az orvos és a beteg egyaránt, roncsolás nélkül leveheti és akár örökké „levehető“ hid marad, ha a próbaidő eltelte után a beteg bármily okból az orvosnál nem jelentkezik. c) Sőt olyan drasztikus eset is állhat elő, hogy az orvos hanyagságból a „szilárd“ hidat fel nem ragasztja és a beteg a hidat ily állapotban viseli. Tény, hogy ez az orvos műhibája, mely reputá- bilis, sőt büntetőjogi következményekkel is járhat, de semmit sem változtat azon, hogy a szilárd hidak ezideig szokásban volt definíciója nem tudományos, mert a hidfajokat meghatározni nem képes. És mikép vagyunk a „levehető“ hidak definiciójával ? Tudo!) Az irodalomban csak egyizben találkoztam hasonló utalással: Simonnál (108. o.), de nem az igazi rendszertanra vonatkoztatva és ezért megállapításának fontosságát sem ismerte fel. 2) Különösen az oktatás alkalmával szerzett tapasztalataim vezettek a rendszertan problémájához : hogy a kezdők (önhibájukon kívül) a demonstrációsmintákkal szemben megértés nélkül maradnak. 46
