Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
III. Fejezet. 1861-1866. Docentura. Rókusi idegosztály főorvosa. Ideggyógyászati munkák. Küzdelem Sauer tanszékéért. Tanári kinevezés
u orvosi állását veszi át. Megalakul az orvosegylet jár- ványtani bizottsága, amelynek tagja lesz, s a főteendőt az epidémia elleni küzdelem képezi. 1866-ban az orvosi karban nagy forrongást okozott a Sauer tanszékének végleges betöltése. A fakultás elsősorban Wagnert akarta, az egyetemi tanács azonban hármas jelöléshez ragaszkodott. Tizen pályáztak, köztük Korányi is. A hármas jelölés meg is történt, de Korányi ebből kimaradt. Azonban a kar azon véleménye, amelyet a pályázókra vonatkozólag az egyetemi tanácsnak felterjesztettek Korányira vonatkozólag, mégis bizonyos fokú elismerést jelent, mert a következőket mondja : «Nagykállón jó hírt és nevet szerzett magának, orvosi szaklapokban több tanulmánvos értekezést bocsátott közre, a folyó évben pedig a magántanítói vizsgálatokat kitűnő eredménnyel tette le és tanúsított képzettsége alapján a tanári testület által az ideg- kórtan magántanítójául felsőbb helyre ajánltatván, éppen most magántanítónak ki is neveztetett ; ebbeli működését azonban még meg sem kezdhetvén, nyilvános tanításának eredményét sem mutathatta fel, valamint a kórágy körüli eljárásnak a szóbanálló tanszék igényeihez mért kielégítő mivoltát sem ; miért is már ezidőben a kérdéses tanszékre ki nem jelölhető.» 1865. júliusában végre két évi küzdelem után Wagnert nevezték ki az orvostanhallgatók belgyógyász professzorává. Ezzel megüresedett a sebészet számára fenntartott belgyógyászati tanszék, amelynek elnyerése céljából még fokozottabb küzdelemmel indult meg a versengés. Balassáék Korányit akarták. Pártfogoltjuk érdekében mindent megtettek és amikor a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. Pozsonyban tartandó vándorgyűlésének elnökéül Balassát választották meg, ő, hogy pártfogoltját szélesebb körben ismertesse, a díszelőadás megtartójául Korányi Frigyest szemelte ki.
