Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - A havasi (hegyi) klíma
63 vasi gyógyhelyek összes élettani hatásait a légnyomás csökkenéséből származtatják, egyetértenek abban, hogy e gyógyhelyeken ép ellenkezőleg gyarapodik az erő, a virágzó szin, a légzés és az ellenálló képesség betegségekkel szemben. Az étvágyra és emésztésre való befolyást tekintve, ép ellenkező a viszony, mint a többi működésekre vonatkozó adatoknál: míg ez utóbbiaknál a legnagyobb magasságokban szerzett észleletekből tettek következtetéseket a csekélyebb magasságokra, az étvágynál és emésztésnél a mérsékelt magasságban tett tapasztalatokat vitték át a nagy magasságokra. Magam is határozottan meggyőződtem, hogy étvágyam és táplálkozásom 2000 méter és azon túl levő magasságban csak növekedett, ha az útat gyalog tettem meg; de nem növekedett nagyobb mértékben, mint ha ugyan olyan útat tettem sík földön; a jobb étvágyat tehát nem a ritka levegő, hanem megtett testi munka gerjesztette. Ha p. o. a Rigi-tetőre vasúttal mentem, azt vettem észre, hogy különben állandó jó étvágyam jelentékenyen megfogyott. Azt hittem, hogy ezt egyrészt a puffadás kellemetlen érzése okozza, mely magas helyeken nálam, valamint más embereknél is fellép, nyilván a belgázok terjedése következtében a ritka levegőben, másrészt pedig a havasi szállókban nyújtott ételeknek (melyek gyakran a bajjal járó szállításnál és hosszas állásnál pinczékben és jégszekrényekben áro- májukat vesztik) többnyire kevéssé ízletes volta. Más utazók azonban, kik kezdetben étvágyjavulást vettek észre, bámulatos egyetértéssel azt vallják, hogy hosszabb ott-tartózkodás után e javulás ismét elmúlik, vagy legfeljebb oly módon tart csak, mint a lapályon. Gyönge és beteg emberek étvágyukat gyakran oly teljesen elvesztik, hogy mélyebben fekvő helyre kell leköltözniök. Ha meggondoljuk, hogy mily meglepő kedvező módon hat már az étvágyra és evésre az egyszerű távozás a nagy városból és mindennapi foglalkozástól a legközelebbi vidéki városkába; továbbá, hogy hegyek közt voltaképen mily erős étvágy-ébresztő tényező a kényszerített hegymászás, aztán a hűvösebb levegő, a természet felséges nagysága és nyugalma: akkor az előbbi ellentétes tényekből arra a következtetésre jutunk, hogy nagy hegyeken túlsúlyban vannak az étvágyrontó tényezők, és hogy az alacsony légnyomás talán ép ezek közé tartozik. De ha e tekintetben az alacsonyabban (500—1000 meter közt) fekvő gyógyhelyek hatásait észleljük, nem mondhatunk egyebet, mint hogy csakis jó hatással vannak az étvágyra, mint bármely más, bár völgyben levő, csinos, gondtól ment és felüdítő falusi lak; hogy tehát e tekintetben az ala
