Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)
I. A' Dajkákról
A’ Dajkákról. 3 tatnék, vágy pedig el-nem kerülhetné azt , hogy gyakran ne bofzfzonkodjon *. illy állapotban maga ne fzoptasson ; hanem gyermekének jó Dajkát fzerezzen. Ettől meg-kívántatik, hogy tsendes, engedelmes , kegyes, vidám , és jó tselekede- tekkel ékeskedő elmével birjon. Húfz és harmintz efztendók közt való idejti légyen, ki valamivel hamarább betegedett-le, mint az Anya , és az előtt gyermekekre vifelt gondot. Jó egéfségii légyen, és femmi olly betegség fzemére ne vettethelfen, melly a* gyermekre által-plántáltatnék. Tiizta légyen a’ Scorbutustól, vagya Sültol is ; azért eléggé meg kell visgálni, ha az ínye egéfséges é, és erős? Kiváltképen jól meg kell visgálni , ha valami tifztátalan nyavalya nem undokította-é meg őtet? Nintsenek-é a’ testén pattanáfok, fótok, meg-keményedett tso- mók, vagy ezekhez haíonló más gonofzak, mellyek nedvefségeinek meg-romlását jelentenék. Tíirhetóbb, ha kevéfsé kövér, mint fém hitván ; leg-jobb pedig, ha az Ő teile leginkább meg-egyez az Annyának teliével. — Mind a’ két emlőivel fzoptaffon, és elégséges nagyságú tsets-bimbói legyenek. Ezeknek érzékenyeknek kell lenni, úgyhogy, meg-keményedjenek, ha új junk at rajtok gyengén ide ’s tova viízfzük , mert külombett í'einmi tejet magokból nem adnak. A 2 X
