Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

4

Első Szakafz.

A’ mint fzíikséges, hogy elég Teje légyen: fzinte úgy jó-félének kell annak lenni. Annak jósága meg-itéltptik

1) Színéről, mellynek fejéres - kéknek kell lenni.

2) Szagjárói• Mert a* jó Téjnek fem- mi fzagja nints.

3) Izirol9 mellynek édesnek ,1 és felnimképpen nem sósnak , vagy keferünek, nem is ollyannak keli lenni, minémü ízi vagyon 2l fziilés után való első téjnek , midőn a’ kezd változni, és alkalmatos téj lenni. Legjobb , ha olly ízú, mint a’ közönséges téj, midőn az kevés vízzel meg-vékonyittatik, és kevés nád-mézzel meg-édesittetik.

4) Mivoltáról, Mert a’ vékony tejet mindenkor eleiben kell tenni a’ vaftagnak. Azért könnyen le-kell annak folyni a’ körömről , midőn egy tsepp arra tseppentetik, és az görbén tartatik. Sőt midőn a’ kéz hirtelen meg-rázatik , még tsak valami jelének, vagy fejéres helyének fém kell a’ körmön maradni.

5) Az érzésből; mivel leg-kiffebb tsipős- ségnek fém kell éreztetni, ha egy tsepp azon téjbol a’ fzembe botsáttatik.

6) Az óltó által. Mert ha a’ téjnek az

öfzve-menéskor fok túrója vagyon, az fém- mit fém ér. *) ' 7.

*) Az bornyú-óltő, a’ mint tudva vagyon , leg-kö- zönségefebb, mellyel a’ házi gazdaságban élnek, a’ végre , hogy a’ tehén-tejet Öízve-állítsa'k, vagy a’ mint a’ Magyar AfzJGzonyok fzólinak, hogy a*