Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája

A VIZTARXÓSZÖVET. 4 7 rajz, tf2) »függő aether-olajcsepp nélkül« is lehet kisebb a felsőbb állású leveleken (lásd 24. III. tábla, 18. rajz), mond­juk : ama normális s gyakrabban is látható ocellusokhoz. képest, a hol is az viszont nagy (VII. tábla, 48. rajz, tf2), néha a gyűjtőlencse szerepét betöltő sphaerikus lencsénél is nagyobb (40. III. tábla, 17. rajz). Megfigyeléseim szerint >>olajcseppekkel« felszerelt ocel- lusok a felső állású leveleken ritkán, de annál gyakrabban fordulnak elő az alsó állásúakon és néha megesik, hogy az ocellusok külső sejtje reduplikálódik (VII. tábla, 50. rajzr //1) ; egy ily esetben világosan észleltem e fényérző készülék alapsejtjének sejtközi üreggel való érintkezését a czölöpös parenchyma felől (id. rajz, il). Has onló képletek elég gyakran észlelhetők a levél fonákján is (VII. tábla, 49. rajz), azon­ban ezeknek különösebb fényfelfogó szere­pét kétségbe lehet vonni, mert a meglehetősen vízszintes s kifejezetten bifacialis levél fo­nákját (különösen az árnyékot kedvelő xerophyták sorában) alig éri fény, a mennyiben rendes kö­rülmények között nincs is szükség rá. Mindamellett a levélnek fonákja felől, már a fejlődés kezde­tén merészen kiugró erezete mentén (keresztmetszetben) alig van protodermalis sejt, mely ilyen »fényérző készülék­hez« hasonló szőrképletté ne türemkednék ki, de a mely, nyilván adott helyzetének megfelelően, talán jelentékenyeb­ben módosult, a mennyiben a szőrképlet talpsejtjét követő' s a levélszínen hihetőleg »fényérző alsó sejt« (VII. tábla, 48. és 50, rajz, tf2—tf2) teljesen elveszti eredeti anatómiai s élet­tani jellegét, mert teljesen olyanná lesz, mint a nyaláb körüli parenchymának bármelyik vele érintkező subepider- malis sejtje (VII. tábla, 49. rajz, b). Chlórzinkjód hatására, a nagy keményítőtartalom jeléül,, az egész mesophyllum szinte megfeketedik. Keményítősze- mecskéket találtam a víztartó-, a bőrszövet, sőt az ocellusok sejtjeiben is (VII. tábla, 48. rajz, a). A váladéktartók gömbjei, főleg az áthasonító réteg mentén sűrűn fekszenek s a chlór­zinkjód hatására szintén megfeketednek, egyébként sárgá­265

Next

/
Oldalképek
Tartalom