Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
22 RICHTER ALADÁR : (III. tábla, i8. rajz), sőt teljesen kész állapotában is eléggé szabályos szerkezetűvé alakítják a víztartószövetet. Ekkor megesik, hogy az egyébként csaknem 5-rétegű víztartószövet, a palissade felé eső és sugarasan megnyúlt sejtjeinek a további oszlásban való részvétlensége miatt, itt-ott 3-rétegűvé csökken, de a nélkül, hogy ezáltal vaskossága szenvedne (III. tábla, 19. rajz). Ebből az következik, hogy a víztartószövet rétegszáma, mely helyileg is változó, lehet »alakilag« jellemző, de épenséggel nem döntő értékű igazi szélességének a megítélésében. A fejlett s körülbelül 10 cm hosszú és 7^5 cm széles levelek víztartószövete a levél szövetének mintegy 40°/0-át alkotja és a felbőrrel együtt átlagosan 4-rétegünek mondható ; a chlorophyllban megapadó szivacsparenchyma csaknem ugyanolyan szélességű, közöttük pedig az áthasonító szövet sötétzöld és keskeny csíkja ötlik fel. A szövetbeli tágulás (dilatatio) folyamán a váladéktartósejtek száma is megapad és a sárgás váladékgömbök utóbb a víztartószövet ellaposodott epider- malis rétegében válnak feltűnőbbekké. A bőrsejtek közül egyesek alakilag azáltal válnak ki, hogy a levegővel érintkező falazatuk a némileg kidomborodó bőrsejtek közé mélyedten ellaposodik, váladéktartalmuk pedig Eau de Javelle-lal, majd glycerinnel való kezelés után a kiváló olaj cseppek következtében mind szembetűnőbbé lesz (III. tábla, 21. rajz, se). Felületről tekintve az egyenes falazatú s merőben csupasz színoldali epidermis, erősen fénytörő »gömbjeivel« együtt, a Pe. prostrata képére emlékeztet (I. tábla, 7. rajz), jóllehet a der 37., Hassack 30. 214 etc), avagy a hasonlóképen helytelen »Pa 1 i s a d e n-gewebe« alakjában (Solereder 38; Haberlandt 42 etc) mind máig kisért. E tekintetben Tschirch (39. 316) helyre- igazítását kellene elfogadni, mert nem engedhető meg, hogy a mesterszók klasszikus helyesírása pongyola módon kezeltessék (Palisadenparenchym: 76, 134; 78, 176 etc. Magyarul czölöpös p a r e n c hy m á nak mondhatjuk, bár ez hosszadalmas). Olyan szerzők is akadnak, a kik a helyes formát a helytelennel keverten használják (23, 522 ; stb). 240
