Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
A VIZTARTÓSZÖVET. 23 Pe. argyreia élő levele még oly erős napfénynyel átvilágítva sem árulja el a váladéktartó-sejtek nagy számát. Hasonlóan egyenes falazatúak a fonák bőrsejtjei, melyek közt, a váladéktartó-sej teken kívül, sűrűn s a legkülönbözőbb irányban láthatók a tojásformán megnyúlt légzőnyilások. Ez az oka annak, hogy bajos belőlük helyes keresztmetszeti képet kapni. Valamely jódoldattal való kezelésre a légzőnyílások, a különben színtelen epidermisen íeketén kéklő pontokként mutatkoznak, mert a zárósejtek keményítőszemecskékkel telvék. Jellemző, hogy i—3 melléksejtje a belülről megindult oszlások következtében újabb 1—3 (4—6) leánysejtre oszlik, mely utóbbiak azonban már a többi bőrsejthez hasonlók (III. tábla, 20. rajz). A Pe. argyreia-nak egynémely Begonia-ra emlékeztető ^>ezüstfényü foltjairól« Pfitzer is megemlékszik, mondván, hogy >>léggel telt sejtközi hézagok okozzák őket, melyek a czölöp-parenchyma felől a többrétegű felbőr nagy sejtjei közé nyomulnak, amannak mintegy felemélységéig« (14. 30). Minthogy hasonló jelenséget a Pe. verticillata (V. tábla, 36. rajz, z—il) és a Pi. ornatum (XII. tábla, 91— 92. rajz, il) ismertetésénél taglalok, e helyt csupán azt jegyzem meg, hogy a Pe. argyreia-ból készített számos metszeten nem tapasztaltam, hogy a levegővel telt hézagok ily mélyen nyomultak volna be. Ellenben nem említi föl Pfitzer a Pe. argyreia levelein észlelhető paraszemölcsöknek ama lenticellaszerű túltengéseit, a milyeneket Bachmann egyebek között a Pe. obtusi folia (= Pe. magnóliáé folia!) és maculosa levelein, inkább azok fonákján, semmint színükön észlelt volt (20. 203). A valódi lenticellák tüzetes megismertetését Stahl- nak köszönjük, a ki kritikai szemmel mutatott rá arra a zavarra, a mely a valódi lenticellák és a lenticellaszerű képletek megítélésében mutatkozik (16. 615—16). A lenticellaszerű képletek voltaképen a valódi lenticellákhoz feltűnően hasonló >>p a r a t ú 11 e n g é s e k« (parasarjadzások), a melyeknek pl. egynémely levélnyelen való előfordulását már Stahl megállapította, részletesebben pedig Poulsen (17) tárja fel, a ki efféle képleteket a Ficus stipulata fonákoldali erezetén észlelt volt. Ez annyiban 241
