Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
VII. A Peperomiák élettani felemáslevelűsége (physiologiai heterophyllia)
A VIZTARTÓSZÖVET. 119 bőségét a nem kevésbbé vaskos szivacsparenchyma is fokozza, melyben a chloroplastok fölötte gyérek, ellenben »raktározó« jellege a víztartószövetével közös, annyira, hogy a mind a két rétegben egyaránt számos keményítő- szemecske is ugyancsak azonos mennyiségben fordul elő. Ily körülmények között a Pe. resedaeflora húsos feveiének a nagyobb víztartalom raktározására alkalmas szöveti kiválásánál fogva természetszerűen szívósabb magatartást is kell tanúsítania a fokozott párolgás következtében beálló vízvesztéssel szemben. Ez pedig ugyanegy anatómiai alapon végre is csak azt jelenti, hogy a párolgási görbéknek június 4.-étől számított végső szakaszában a sovány levél egyenletes esést feltüntető vonala jóval rövidebb, mint a húsos levélnek ugyanattól az időponttól számított és hasonlókép egyenletes esésű vonala. A helyzet képe a Pe. verticillata esetében is ugyanaz, csak a fokozat mértékében rejlik a sovány és húsos levelek között fennálló még nagyobb eltérés. A Pe. verticillata sovány levelei csupaszok (avagy alig szőrösödők), olajzöldek; élénk assimilatiójuk vízszükségletének kielégítésére az élő növényen közvetetlenül csak a hypodermás bőrszövet, valamint a túlnyomóan hyalin szivacsparenchyma szolgál (V. tábla, 39. rajz, z—s/>2), melylyel szemben igen éles ellentétként jelentkeznek az alsó örvök ezüstösszürke s bársonyosan húsos levelei. Ezek 8—10 rétegű víztartószövete igen vaskos (V. tábla, 36. rajz, z); Blohm (47. 14, 32) mérései szerint 001 mm alapul vétele mellett a levél vastagságát 245-re tévén, ebből csakis 50 esnék a »chlorophyllt tartalmazó rétegre« és ebből is alig 10 a szorosabban vett áthasonitó rétegre ! Ebből önként következik, hogy a jobbára vízraktározásra szolgáló szivacs- parenchymával élettanilag mintegy kibővített és még a Peperomiák között is feltűnően vaskos víztartószövet — miként a párolgási görbék táblázatából kitűnik — versenyre kel a Pe. magnoliaefolia-éval. Az eredetileg o'Ó5 g súlyú húsos levél a kísérletek 44.dk napján 013 gr-ra megapadt 337
