Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
A VIZELETI SZERVEK BÁNTALMAI. L. SZAKASZ. A VESÉK BÁNTALMAI. ELSŐ FEJEZET. BEVEZETÉS A VESEBÁNTALMAK KÓE- ÉS TÜNET TANÁBA. A vesék csupán ritkábban előforduló bántalmaknál lesznek a szokásos helyi vizsgálati eljárások számára hozzáférhetők. E szerv legfontosabb betegségeiről mit sem tudnánk, ha nem volna előttünk ösmeretes, miszerint a vese boncztani változásaival egyszersmind annak működése is kóros lesz, és hogy e kóros működés a vizeletnek rendellenes volta által árúlja el magát. Ezen ösmeretek kiindulási pontjáúl BmGHT-nak 1827-ben közzétett ama tapasztalata szolgált, hogy általános vízkórnak gyakran feliérjevizelés a megelőzője, ennek pedig rendesen vesebántalom az oka. Később még más, részint egyes szervek kóros elváltozására vonatkozó,, részint általános tüneteket tanultak az orvosok mint olyanokat felösmerni, melyek a vese különböző boncztani változásai által idéztetnek elő. Czélszerűnek tartjuk tehát a vesebántalmak némely főbb és úgyszólván közös tüneteinek előzetes vázolását, miután ez által a későbbi fejezetekben a már felhozottakra csupán hivatkoznunk fog kelleni. a) Feliérjevizelés. Albuminuria. Ámbár újabb időben ki lett mutatva, miszerint átmenetileg, egészséges, vagy legalább semminemű kórtünetet nem mutató egyének vizeletében is található fehérje és így Bartels amaz állítása, miszerint fehérjének a vizeletben való megjelenése mindenkor kóros állapot eredménye, némileg meg lett ingatva, még is fenn kell tartanunk azt, hogy a vizeletben tartósan, jelentékenyebb mennyiségben megjelenő fehérje csupán kóros elváltozások eredménye lehet. Hangsúlyoz" nunk kell ellenben azt, hogy nincs minden fehérj évi zelés a vesének mélyebbre fi*
