Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)

Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai

Epekövek. Epeközsdba.

67

nyék, (cholepyrrhin) többnyire mészszel összekötve fordulnak elő. Miután a rendes epe mésztartalma igen csekély, Frerichs ama nézetben volt, hogy e mész a rendellenesen működő epehólyag terméke.

Az epekőképződés alkalmi okairól csak annyit tudunk, hogy a kornak -keletkezésükre befolyása van, a mennyiben 30 éven innen levőknél ritkábban észlelhető. De még kétes, hogy ezen időn túl levőknél az epének megváltozott vegyi alkatrésze, nevezetesen bővebb cholestearin és mésztartalma, vagy az epét tovább mozdító erők (légzési mozgás, az epehólyag izomzata) gyengülése -szerepel-e ? A nemnek szintén van befolyása, miután nőknél általában gyakrabban található epekő. Némely észlelő ezt az ülő életmódból és a nőknél szokásos fűzésből származtatja, miután utóbbi könnyen okozhat epepangást. Az ülő életmódon kívül felhozatnak még mint alkalmi okok; bő étkezés, nevezetesen húsnak, zsírdús ételeknek bő élvezete, az edények atheromatosus elváltozása, köszvény, túlságos kövérség stb. a nélkül, hogy ezek befolyása kellőleg bizonyítva volna.

Néha az epeutakba jutott idegen testek (tűk, bélféreg) szolgálnak kiindu- lásúl az epekő képződésére. Ellenben ama felvétel, hogy nyák szolgálna a kő-képződés alkalmáúl, nem igazoltatott, miután eddig az epekövekben nyákot kimutatni nem sikerűit.

Kórboncztani tünetek. Epekövek az epehólyagban, a nagy epevezetékekben és a májbeli epeutakban fordúlhatnak elő, bár képződési helyükül csupán az epehólyag és a májbeli epeutak, de főleg az előbbi tekinthető.

Az epekövek terjedelme igen eltérő, kölesnyi és tyúkpetényi terjedelem közt ingadozhatnak. Az epekövek mellett, vagy azok nélkül előfordúl még úgy az epehólyagban, mint az epeutakban igen apró homokszerű, feketés, barnás, zöldes képződmény, mely epefövény (Gallengries) elnevezés alatt ösmeretes. — A hólyagban található epekövek száma ingadozik; többnyire 10—12, de elég gyakran csupán egy, máskor igen nagy számban (1000 és több) találhatók. Egy nagy kő, vagy számos apró annyira kitöltheti az epehólyagot, hogy még az epe beszivárgása is akadályozva lehet. — A kövek alakja szintén változó : gömbölyű pete-körte alakúak, vagy sokszögűek lehetnek; utóbbiak az által keletkeznek, hogy az egymás mellett levő kövek egymásra nyomást gyakorolnak, egymást csiszolják. Az epeutakban levő kövek néha azok öntvényét képezve, fa-szertíleg ágazódnak el. — A kövek felülete síma, vagy kisebb-nagyobb dudorok által lesz egyenetlen; néha eperéhez hasonló. — Az epekövek színe azok festenytartalmától függ: lehetnek feketék, barnák, zöldesek, világossárgák. Tisztán clio- lestearinból álló kövek egészen fehérek. Heveny állapotban puha, szétnyomható összeállásúak és vízben alámerűlnek.

Az epekövek átmetszése után azok belszerkezete is vizsgálható és ekkor kitűnik, hogy vagy egyneműek, vagy rétegzetes alkatúak; utóbbiak központi maggal és egynemű vagy rétegzetes kéreggel bírnak. Észleltetnek több maggal biró kövek, melyek valószínűleg több eredetileg kis kő összenövéséből keletkeznek.

Vegyi alkatuk szerint inegkülönböztettetnek : a tiszta cliolestearinkövek;