Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
Háshártyalob. 7 data zavartalan, panaszaik tárgyát főleg a hastáji fájdalom, a hányás, a csuklás, a nehézlégzés, a szomj és az álmatlanság képezik. Kedvezőtlen fordulatnál azonban az öntudat homályosodik, a fájdalmakra vonatkozó panaszok már előbb elnémultak s óvakodnunk kell attól, hogy ezt kedvező jelnek tekintsük. Általában alig van betegség, melynek következtében a betegek oly hamar összeesnének, és mely oly súlyos szenvedés képét mutatná, mint a heveny általános hashártyalob. A fájdalom jeleit magán bordó arcz már korán elváltozott, a szemek beesettek, sötét gyűrűvel környezettek, az óit hegyes, az ajkak szederjesek, a bőr és környi részek, a magas általános hőmérsék daczára, hűvösek. A halál az általános összeesés tünetei között, máskor inkább a fokozódó légszomj következtében már a betegség első napjaiban, vagy az első bét végével következbetik be. Az esetek kisebb számában, a tünetek mérsékeltebb alakban, hosszabb időn át elhúzódnak, enyhülések súlyosbodásokkal váltakoznak, míg végre egyik vagy másik irány marad túlsúlyban. — Némely esetben a heveny hashártyalob idültté lesz, a lobtermény eltokolódik, az eltokolódás különböző esélyeivel. A körülírt hashártyalob tünetei alakilag ugyanazok, mint az általános hashártyalob tünetei. Az általános tünetek itt is emelkedett hőben, szapora érlökésben, az összeesés tüneteiben, hányásban fognak mutatkozni, csak hogy mindezek kisebb mérvben lesznek kifejlődve. — A helyi tünetek épen körülírt voltuk által lesznek jellemezve. Többnyire az alapbántalom tünetei által előz- tetnek meg, s ezek és a hashártyalob tünetei között élénk határ akárhányszor nem is vonható. Legelőbb mutatkozik körülírt helyen a fájdalom. E hely különbözik a szerint, a mint a hashártyalob kiiodulási pontjáíil valamely gyomorvagy bélfekély, vakbéllob, méh-, petefészek-, hólyag-, máj-, lép- és vesebántalom szolgál. Nyomásra, mozgásra a fájdalom fokozódik ; tapintásnál a körülírt lobtermény, nagyobb ellenállásánál fogva többnyire jól kiérezhető. A lobtermény helyzetének és összeállásának megfelelőleg a hasfalon, a hüvelyen, vagy végbélen át megejtett vizsgálatnál hullámzás észlelhető néha. A hasfalhoz közel fekvő lobtermény a kopogtatási hangot tompítja, vagy tompává teszi. A körülírt hashártyalob habár gyakran heveny alakban lép is fel, további lefolyásában még is többnyire idült lefolyáséivá lesz. Úgy az általános tünetek, mint a helyiek mérséklődnek, de nem egyszer, váratlanúl, olykor kimutatható czélszerűtlen magatartás következtében, máskor e nélkül, ismét súlyosbodnak. A lobtermény lassan felszívódhatik, összenövések jöhetnek létre, melyek a megfelelő szervek működését különböző módon zavarhatják: a bél átjárhatóságát nehezíthetik, a méh helyzetváltozását vonhatják maguk után, hószám- zavarokat okozhatnak, a vizeletnek, epének kiürítését akadályozhatják stb. Azokban az esetekben, melyekben az izzadmány genyes és tályogképződés jön létre, a láz félbenhagyó jellemű lesz, rázó hideg, izzadás léphet fel, míglen a geny kibocsáttatik, vagy útat tör magának kifelé a hasfalon át, a hüvelyen át a szabadba, vagy valamely szomszéd szervbe, pl. a hólyagba, a bélbe, a rekeszen át a mellűrbe stb. a megfelelő esélyekkel. Többnyire halálos hashártyalob jön
