Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Zsírmáj. Elhízás. 37 mondjuk-e vagy nem, mindenkor az anyagcsere mekkoraságától, a fogyasztás nagyságától függ. Az elhízásra természetesen legkedvezőbbek lesznek a viszonyok olyanoknál, kiknél mindkét tényező szerepel. E miatt találkozunk zsírmájjal, illetőleg elhízással oly egyéneknél, kik hören étkeznek és a mellett ülő, henyélő életmódot folytatnak. Ugyanoly viszonyok közt élnek ezek, mint minőket állatoknál czélzatosan idézünk elő hizlalás alkalmával. Újabb vizsgálatok mind valószínűbbé teszik, hogy a szervezetben található zsír a fehérjék szétesése folytán keletkezett zsírokon kívül, a tápszerekben felvett zsírból és talán a szénvizegyekből is keletkezhetik. Önként következik ebből, hogy e háromféle tápszer bármelyikének túlbő élvezete okozhat esetleg elhízást, ha mellette a többiek szokott mennyiségben élveztetnek. Minél nagyobb mennyiségben nyújtunk a szervezetnek könnyen eléghető anyagokat, annál inkább fognak a fehérjékből származó zsírok megkíméltetni, lerakódni és elhízást létrehozni. E miatt káros a szénvizegyek túlbő élvezete, kevésbbé mondható ez a zsirokról. Hasonlóan mint a szénvizegyek, károsak az alkoholicus italok is és nem lehetetlen, hogy ezek kétfélekép hatnak károsan, t. i. általában az anyagcsere •csökkentése és az alkohol könnyű elégése által. E két körülmény eléggé értelmezi az alkoholicusoknál oly gyakran található zsírmájat és elhízást, daczára annak, hogy az alkoholizmus nem mindenkor esik össze bő étkezéssel és munka nélküli élettel, pl. a szegényebb munkásosztálynál. A felhozottakból kitetszik, miszerint rendes étkezés mellett is létrejöhet elhízás, ha az illetők még annyi izommunkát sem végeznek, hogy a kellő arányban felvett táplálékból is marad még felesleg; annál inkább fog ez történni, mivel ilyeneknél az elhízásra egyéb kedvező viszony, nevezetesen vérszegénység szokott kifejlődni. Innen a szobalakó tudósok és hivatalnokok elhízása és halvány bőrszíne. Kórboncztani tünetek. A mi a zsírmájat jellemző kórboncztani tüneteket illeti, úgy szabad szemmel csupán annak nagyobb foka ismerhető fel. A máj ilyenkor nagyobb, szélei tompák, tokja feszes, áttünő, sárgás-vöröses színű. A máj tésztatapintatú, olykor az ujjbenyomatot megtartja. Metszlapja sárgás, a metsző kés pengéjén — főleg ha a kés metszés előtt kissé meg lett melegítve — zsírfoltok, csíkok maradnak vissza. A zsírcseppek legelőbb és legnagyobb mérvben a lebenykék környi részén levő májsejtekben találhatók; a sárgás szín tehát itt legfeltűnőbb, míg a lebenyke központja setétebb. E színeltérés leginkább tűnik fel, ha visszeres pangás következtében a lebenyke központjából eredő visszerek tágak (zsíros- szerecsendiómáj). Míg a rendes máj zsírtartalma 2—6%-ot tesz ki, addig a zsírmájé 15—40“, o-ra tehető. Általános elhízásnál a zsírmájon kívül a zsírlerakódás egyéb jeleit is találjuk. Eelette zsírdús lehet a bőralatti kötszövet, a gátorbeli sejtszövet, a fodor és cseplesz. Ezeken kívül rendesen vastag zsírréteggel vannak körülvéve : a szív, a vese. Egy előbbi helyen (1. 490. o.) láttuk, hogy a zsír ilyenkor a szív izomrostjai közé is behatolhat és azok sorvadását, elzsírosodását vonja maga
