Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
276 Az idegrendszer bántalmai. általános tünetek elmúlnak, vagy csupán a hevenyebb tünetek mérséklődnek,, de folytonos súlyosbodás alatt, több hónap múlván következik be a halál. Előbbi esetben a hűdés — habár némi javulás e tekintetben is mutatkozhatik — fennmarad, a betegek hűdött és a másodlagos elfajulás következtében merev és fokozott ínreflexet mutató végtagokkal, hólyag- és végbélzavarokkal, éveken át elélnek, míglen valamely időközben fellépett betegségnek, vagy a hólyag működési zavarából származó cysto-pyelo-nephritisnek stb. lesznek áldozataivá. Az eleitől fogva idült lefolyású gerinczvelőlob tünetei lassan fejlődnek. Erzési izgalmi zavarok (paraestbesiák, neuralgiák stb.) gyakran képezik a kezdetet ; csakhamar gyengülnek a végtagok, míg végre rövidebb-hosszabb idő múlván teljes hűdés következhetik be. Miután az ágyéki gerinczvelőlob leggyakoribb, a hűdés legtöbb esetben paraplegia alakjában lép fel; másrészt a legtöbb paraplegia gerinczvelőlobból származik. — A decubitus, hólyagzavar és ennek következményei a gerinczvelőlob idtílt alakjait is fenyegetik, bár ezek inkább kerülhetők ki, illetőleg később következnek be, mint a heveny alaknál. Az idtílt gerinczvelőlob tartama évekre terjedhet; a lobos folyamat megállapodása után némi javulás is mutatkozhatik, de teljes gyógyulás itt is ritka és még leginkább fertőző kórok után fellépő gerinczvelőloboknál (?) észleltetett. — Némi megállapodás után új súlyosbodások is ford álhatnak elő, melyek egyikének később a beteg áldozatává lehet. A különböző helyű góczok sajátszerűségeit, valamint a visszahajlási, a táplálási és edénybeidegzési tüneteket illetőleg a fentebbiekre utalunk. Kórisme. Agybántalmak által okozott hűdéstől a gerinczvelőlob folytán fejlődött hűdést nem nehéz megkülönböztetni. Utóbbi rendesen kétoldali hűdés alakjában jelenik meg, előbbi féloldali alakban ; s bár ritkább esetekben ez megfordítva is észleltetett, úgy mégis útbaigazítók a kisérő tünetek, nevezetesen az agyi tünetek jelenléte, vagy hiánya. — Nehéz néha a gerinczvelőlobnak a gerinczvelő-buroklobtól való elkülönítése ; gyakran mindkettő együtt fordúl élők Germczvelőlobnál a hátfájdalmak, a gerincznek nyomásra, mozgatásra mutatkozó fájdalmassága sokkal kevésbbé kifejezett, mint meningitisnél; utóbbinál a villámszerű fájdalmak, görcsök kifejezettebbek, ellenben az érzési zavarok csekélyebb mérvűek. Myelitisnél a hűdés, hólyag- végbélzavarok, decubitus stb. sokkal gyakoribb, mint meningitisnél. — A gerinczvelő összenyomatásának lobos folyamattól való megkülönböztetése, már azért is nehéz, mivel a kettő együtt is fordáikat elő. Nyomatás lehetőségére csak akkor gondolhatunk, ha megfelelő dagot, csigolyabántalmat, a gerinczvelő burkainak megelőzőleg jelen volt izgalmi állapotát vagyunk képesek kimutatni. (L. később.) — Méhszenvesek paraplegiá- jánál rendesen egyéb hystericus tünetek sem hiányoznak; fontos továbbá az, hogy az izmok azonnal merevek lesznek, holott ez myelitisnél a másodlagos elfajulás következtében, csak később következik be; degenerativ atrophia, decubitus, hólyaghűdés. hysteriánál hiányoznak, (vizeletrekedés azonban gyakran fordúl elő). — Az állapot gyors javulása és rosszabbulása ellene szól a myeliticus eredetnek, hanem inkább hysterián, vérszegénységen, malária befolyásán, visz- szahajlás (?) utján keletkezett, szóval úgynevezett működési (functionalis)
