Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinczvelőlob. 277 hűdésre vall. — A gerinczvelő vérömlenye által előidézett hűdés rögtön fejlődik, myelitis által feltételezett lassan. Neuritis multiplexnél a degenerativ sorvadás sokkal rövidebb idő alatt fejlődik ki. A LANDRY-féle htídéstől valamint az oldal - kötegek elsődleges sclerosisától való megkülönböztetést illetőleg a következő fejezetekre utalunk. Még meg kell jegyeznünk, hogy a gerinczvelő működésének zavarára mutató tünetek, csak annyit bizonyíthatnak, hogy bizonyos kiterjedésben a gerinczvelő kóros, de azt, hogy e változás lob által tételeztetik fel csupán a kisérő tünetekből, valamint a kór összlefolyásából és benyomásából következtethetjük. — Szem előtt tartandó továbbá, hogy a gerinczvelő különböző rendszerei lehetnek oly módon együttesen kórosan elváltozva, hogy ez elváltozás az egész harántmetszetet illeti, midőn a felett, hogy myelitis transversával van-e dolgunk, főleg a kór fejlődésének ösmerete dönthet. A gerinczvelőlob kór jóslatának súlyossága már a fentebbiekben eléggé lett hangsúlyozva. Gyógy eljárás. A gerinczvelőlob oki javalatának főleg azon esetekben vagyunk képesek megfelelni, melyekben bujakór ment előre. Bujakórellenes kezelést (szürke kenőcs, jodkalium) foganatosítunk ilyenkor, bár tudnunk kell, hogy bujakórt szenvedett egyéneknél esetleg fellépő gerinczvelőlob, nem mindenkor bujakóros eredetű. —Különben a diaetetikai- tüneti- és kór javalatoknak törekszünk eleget tenni. Úgy a hevenyebb, mint az idültebb lefolyású esetekben a betegeknek testi és kedélyi nyugalmat, tápláló eledeleket, szeszes, izgató italok, erős dohányzás kerülését ajánljuk. Hevenyebb esetekben ugyan nyugalomra, már az alanyi tünetek súlyosabb voltánál fogva is kényszeríttetnek a betegek ; idültebb kezdetű esetekben annál szigorúbban kell e rendeletet adnunk, mivel a betegek gyengült járásképessége eleintén járásközben javúl: a betegeknek pedig nagy hajlamuk van e javulásról újra meg újra meggyőződni. — Nagy gondot fordítunk arra, hogy a beteg székürülése rendesen történjék, hogy fekhelye síma legyen, a bőrt sehol ne nyomja és mindent elkövetünk, hogy decubitus ne fejlődjék. Ennek keletkezése még leginkább akadályozható meg a leszigorúbb tisztaság által, mire annál inkább ügyelünk, ha a beteg érzésetlen, hólyag- és végbélhűdés van jelen. Pontos tisztántartáson kívül ilyenkor a beteget majd az egyik, majd a másik oldalra fektetjük, ha lehet léggel-vízzel megtöltött gummipárnákra helyezzük, decubitus által leginkább meglepetni szokott helyeket eczetes, spirituosus folyadékkal naponta többször mosatjuk. Ha a decubitus mindezek daczára kifejlődik, a mint ez súlyos esetekben — sajnos a legnagyobb gondozás daczára is — történni szokott, az általános zsongítás mellett helyi kezelés (borogatások Goulard-vízzel, jodoformbehintés stb.) által igyekszünk annak terjedését meggátolni. — Nem csekélyebb gondozásban kell a vizeletkiürítést részesítenünk. Vizeletrekedés esetében naponta kétszer pöscsappal ürítjük ki a hólyagot. Hogy mily könnyen fejlődik ilyenkor hólyaghurut stb., ha a műszer tisztántartására kellő gondot nem fordítunk, azt már a H. k. 159. old. említettük. Vizeletcsurgás esetében alkalmas készülékkel, ha lehet puha pöscsapnak a hólyagban való állandó
