Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinczvelölob. 273 vizsgálat által állapíthatók meg. Az érzés-zavarnál rendesen sokkal nagyobb mérvben fejlődtek ki a mozgás-zavarok. A mozgás-zavarok szintén lehetnek izgalmiak vagy htídésiek. Előbbiekhez tartoznak remegés, izomrángás, göi’csös összehúzódás, zsugor, merevség. Ezek nem csupán a bántalom kezdeti szakában észlelhetők, hanem jelen lehetnek a htídési szakban is, midőn hűdési tünetekkel együtt fordulnak elő. — Sokkal fontosabbak és gerinczvelőlobnál legállandóbbak a hűd esi tünetek. Elein- tén a htídés nem teljes, hanem csak a végtag gyorsabb fáradása által, mozgékonyságának korlátoltabb, nehézkesebb volta által árulja el magát; a beteg pl. nem tudja lábait szokott módon emelni, mintha ólomsulyúak volnának, köny- nyen botlik mihelyt kissé egyenetlen a felület, könnyen fárad. A gerinczvelő- lob jól kifejezett eseteiben, midőn a mozgást befolyásoló rostok teljesen el vannak roncsolva, a hűdés teljes, a beteg az illető izmokat mozgatni egyáltalán nem képes. E rostok mint ösmeretes, a pyramis-oldalkötegpályákban haladnak : teljes hűdésből tehát arra következtethetünk, hogy e rostok működése teljesen zavart. A hűdés helye és kiterjedése attól függ, hogy e rostok a gerinczvelő mely helyén és mily kiterjedésben szűntek meg élettanilag működni. Ha a roncsolási folyamat a gerinczvelő egész harántmetszetét érte, a hűdés mindkét test- félre elterjed, kétoldali (paraplegia) lesz és a szerint a mint a gerinczvelő ágyéki, háti, vagy nyaki része képezi a lob székhelyét csupán az alsó végtagok, ezekkel együtt a törzs izmai, vagy egyidejűleg a felső végtagok is hűdöttek lesznek. — Bár gerinczvelőlobból kifolyólag a kétoldali hűdés leggyakoribb, még is fordulhatnak elő — ha a roncsoló folyamat a gerinczvelő harántmetszetének körülírt helyére szorítkozik — csupán egyoldali, esetleg egy végtagra terjedő hűdések is. Ép így lehet a két testfélen a hűdós foka is különböző, ha a roncsoló folyamat foka a két oldalon nem egyenlő mérvű. — A gerinczvelő nyaki részének meg- támadtatásánál a láta rendellenességein kívül még súlyos, esetleg életveszélyes légzési és vérkeringési zavarok is léphetnek fel. A hűdött izmok táplálkozási és villamos magatartása szintén a hűdési ok székhelyétől függ. Rendes, vagy csupán kis mérvben fogyatkozott lesz azok táplálkozása és villamos magatartása, ha az idegeknek összefüggése a szürke állomány mellső szarvában levő tápláló központtal meg nem szűnt. Ez összefüggés megszűntével: az izmok sorvadnak és beáll az elfajulási reactio (1. II. k. 227. old.). Az alsó végtagoknak tehát pl. myelitis cervicalis v. m. dorralis transversa folytán előidézett hűdése nem fog izomsorvadással és elfajulási reactióval járni, ellenben bekövetkezik az, ha ágyéki-gerinczvelőlob oka a hűdésnek; első esetben az alsó végtagok izmainak a gerinczvelő ágyéki részében levő trophicus központjai érintetlenek maradtak, a második esetben bántalmazottak. A gerinczvelőlobot gyakran a bőrnek trophicus zavarai, valamint vasomotoricus zavarok is (1. II. k. 251. old.) kisérik, a nélkül azonban, hogy ezek a bántalom helyére, fokára nézve felvilágosítást adnának. — Még eldöntetlen, hogy a gerinczvelő lobjában szenvedőknél oly gyakran észlehető súlyos és gyorsan elharapódzó decubitus, mely többnyire a kereszttájon lép fel, de gyakran a sarkon, a bokákon, a tomporon is mutatkozik, mennyire van trophico-vasomotoDt. Purjetz Zsigviontl: A belgyógyászat tankönyve. II. 1S
