Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
272 Az idegrendszer bántahnai. lagos elfajulás azokban a rostokban fog fellépni, melyek tápláló központja a. vezetés megszakításának helyén alól van. Ily elfajulás leginkább a hátsó kötegek belső részletén (Goll-féle kötegek), és a kisagy-oldalkötegeken észleltetett. Ezek tápláló központjának fekvéséről csak annyit tudunk, hogy a kisagy-oldalköteg- pályáké a CLARKE-oszlopokban levő sejtekkel áll összefüggésben. — Felhágó másodlagos elfajulás fejlődhetik ki akkor is, ha a hátsó ideggyökök kórosak. A mondottakból látható, hogy myelitis transversánál a másodlagos elfajulás úgy fel — mint lefelé ki fog fejlődni. A másodlagos elfajulás, már nehány (8—10) napra a vezetés megszűnte után szokta kezdetét venni és az idegrostok szétesésében áll; eleintén a velőhüvely, később a tengelyszálag tűnik el, nagyszámú magcsasejtek észlelhetők. Később ezek száma apad és a szövetközi lob folytán a kötszövet megszaporodik, az idegrostok pedig teljesen elenyésznek. Kórtünetek és kórlefolyás. A gerinczvelő lobjának kórképe igen eltérő lehet, úgy annyira, hogy szabányos lefolyást alig lehet vázolni. Ennek oka nem csupán azon körülményben rejlik, hogy a kezdet, valainint a lefolyás egyszer rohamos (heveny), máskor lassúbb (idült), majd körülírtabb, majd kiterjedtebb, hanem mivel változók lesznek a tünetek a szerint is, amint a gerinczvelőnek más-más részlete, más-más kiterjedésben támadtatott meg. Hozzájárni még emez eshetőségek szaporításához az is, hogy a gerinczvelőnek már élettani működése is több irányú és e szerint a kóros jelenségek is majd az érzósi, majd a mozgási, majd a visszahajlási, majd a trophicus stb. működés zavaraira vonatkoznak, illetőleg ezeknek majd egyike, majd másika lép előtérbe. Mindezekhez, tekintetbe kell még vennünk, hogy e működések a lobos folyamat által nem csupán egy irányban zavartathatnak, hanem majd izgalmi, majd hűdési állapot van jelen, s bár eleintén inkább az izgalmi tünetek lépnek előtérbe, elég gyakran keverten észlelhetők. Mindezek folytán czélszerűnek tartjuk előrebocsátani a tünetek részleté- zését, valamint azok módosulatát a megbetegedési hely különböző volta szerint, mire azután röviden megemlékezhetünk a gerinczvelőloh lefolyásáról általában. Érzés-zavarok. Az érzés-zavarok eleintén izgalmi tünetekben, mint túlérzékenységben, fonák érzésekben (mint hangyamászásban, bizsergésben) izom- fájdalmakban, hátfájásban, övszerű érzetben, gyomorzsábaszerű fájdalmakban nyilvánúlnak. A hátfájdalmak azonban nem szoktak jelentékenyek lenni, és ha ilyenek vannak jelen, lígy méltán keltik ama gyanút, hogy a gerinczvelő burkának bántalma által tételeztetnek fel. - Később az izgalmi tünetek háttérbe szorúlnak és az érzési hűdés tünetei lépnek előtérbe. A liűdés eleintén nem teljes, az érzés csak tompúlt, az érzés vezetése lassúit. Az érzési zavar olykor nem teljes, hanem csupán egyes éfzéknemeket (nyomó, tapintó, hő stb. érzéseket) illet. — Minél kifejezettebbek az érzés-zavarok, annál inkább lehet arra következtetni, hogy a gerinczvelő hátsó kötegei és a szürke állomány hátsó szarvai be lettek vonva a bántalom körébe. Az érzési zavarok mérsékeltebb fokai természetesen csupán pontosabb
