Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinczvelölob. 271 lehetősége mellett kórodai észleletek szólnak; de mindamellett az talán ép oly ritka kimenetel, mint a gerinczvelőnek körülírt elg engedése, tályogképződése. Leggyakrabban észlelni még az idült alakba való átmeneteit. Míg a lágyúlt és szétesett idegelemek felszívódnak, addig a neurogliából kiinduló kötszövetsza- porodás nagyobb mérvű lesz, kelyenkint az ellágyúlt tömegek kötszöveti tok által vétetnek körül, mintegy tömlő képeztetvén, de többnyire az újonnan képezett kötszövet foglalja el az elpusztult idegelemek helyét: a gerinczvelő e helyeken tömöttebb, keményebb (scleroticus) lesz. — A lobos folyamat mint már említők gyakran azonnal, heveny tünetek megelőzése nélkül is léphet fel ily idült alakban. A szerint a mint a lobos folyamat a gerinczvelőnek különböző részeit támadja meg, használtatnak a myelitis cervicalis, m. dorsalis, m. lumbalis elnevezések. A gerinczvelő általános lobjáról szólunk akkor, ha a gerinczvelő hosszirányban nagy kiterjedésben lobos. A lobos elváltozás terjedhet a gerinczvelő harántmetszetének csak egy részére (myelitis circumscripta), a gerinczvelő központi részére (m. centrális), egyik oldalára (m. unilateralis), környi részére (m. peripherica) vagy az egész harántmetszetre (m. transversa). Néha több apró gócz található (m. disseminata, s. multiplex). — Miután épen az idültebb lefolyású lobos folyamatok léphetnek fel körülírtabban, ezek gyakran szolgáltatnak egyes rendszerek (pl. csupán az oldal-, vagy hátsó kötegek, a szürke- állomány mellső része stb.) megbetegedésére alkalmat. A gerinczvelőlobbal egyidejűleg rendesen annak burkai is megbetegednek {meningo-myelitis). A gerinczvelölob még számos egyéb kórboncztani eltérések által is lehet kisérve, illetőleg követve. Ezek között leggyakoriabbak: az ideggyököknek, a környi idegeknek, az izmoknak, a csontoknak, a bőrnek (decubitus) táplálkozási zavarai, valamint számos más következményi bántalom, melyek között a húgy- szerveknek, a tüdőnek, lobos és más természetű elváltozásai említhetők. A gerinczvelőlobnak égjük következménye gyanánt lép fel az u. n. másodlagos elfajulás. Mint már előbb (1. II. k. 222. old.) láttuk, az idegrostok (és a hozzá tartozó izmok) másodlagos elfajulása mindig akkor fog kifejlődni, ha az illető rost és tápláló központja közt, a vezetés meg lett szakítva. Ily elfajulás számos gerincvelőbántalomnak lehet következménye, miután az nem a boncztani elváltozás minőségétől, hanem általában a vezetés megszakításától, a másodlagos elfajulás helye és kiterjedése pedig, a megszakítást előidéző ok székhelyétől függ. Gerinczvelőbántalmaknál le- és felhágó másodlagos elfajulás észlelhető. Lehágó másodlagos elfajulás fejlődik azokban a rostokban, melyek tápláló központja az agyban van, ha az összefüggés eme központokkal meg lett szakítva, tehát a pyramis-oldalköteg pályákon, és a nem kereszteződött rostokra nézve, a pyramis-mellsőköteg pályákon (1. II. k. 222. old.). — A szerint a mint a vezetés a gerinczvelő egész harántmetszetén, vagy csak körülírtan, egyoldalúlag szűnt meg, e pályák másodlagos elfajulása is mindkét oldalon vagy csak az egyiken fog kifejlődni. Gerinczvelőbántalmaknál az előbbi gyakoribb. — Felhágó másod
