Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - C) Az edénymozgató és tápláló idegek bántalmai. Az együttérző ideg bántalmai
254 Az idegrendszer bántalmai. a villamosságnak, massage-nak alkalmazásában, a részarányos üszkösödésnél esetleg sebészi beavatkozásban fog állani. MÁSODIK FEJEZET. FÉLOLDALI FEJFÁJÁS. FEJGÖRCS. HEMICRANIA. MIGRAINE. Kóroktan. A fájdalom, mint e betegség neve mutatja, a fej féloldalát lepi el. E bántalom igen gyakori, többnyire a fiatalabb korban, a fanosodási szak körül fejlődik, noha gyermekeknél is előfordul. Bár férfiaknál sem ritka, túlnyomólag mégis nőknél észlelhető. Ideges, vérszegény nők ugyan gyakrabban szenvednek migraineben, de elég sűrűn látjuk ilyen tulajdonokkal nem bíró nőknél is. Jobbmódúak inkább szenvednek féloldali fejfájásban, de előfordulhat szegényebb sorsúaknái is. — Némely családban e bántalom otthonos, valamint gyakran észleltetik más tekintetben neuropathicus családoknál, úgy, hogy méltán lehet öröklési viszonyokról szó. — Előidézőjeként említtetnek : ülő életmód, szellemi túlerőltetés, kedélyi izgalmak, túlerős érzéki ingerek (vakító fény, lármás zene stb.), emésztési zavarok. — Még gyakrabban idézik e viszonyok elő az egyes rohamokat (1. később), mint magát a bánfáimat. Nőknél gyakran jelentkeznek e rohamok a menstruatio beköszöntése alkalmával. A rohamot előidéző okok különben az egyes esetekben igen különbözők. Néha a betegek már azok behatása alkalmával előre megmondják, hogy migraine-rohamuk be fog következni. Kórtünetek és kórlefolyás. A féloldali fejfájás rohamokban lép fel, melyek teljesen szabad időközök által vannak egymástól elválasztva. A roham majd hirtelen köszönt be, majd bizonyos jelenségek (prodromalis tünetek) által előztetik meg; ily jelenségek: kedvetlenség, bágyadtság, fázékonyság, izgékony- ság, szemkáprázás, fülzúgás, undor az étel iránt, hányásinger stb. Akár mentek ily tünetek előre, akár nem, a főt önét a fajdalom, mely többnyire a délelőtti órákban kezdődik és estig (ritkán csak nehány óráig) eltart; másnap reggelre, ha a beteg jól kialudta magát, a fájdalmak rendesen elmiiltak; ritkább esetek azok, midőn a fájdalom még a következő napon is eltart. A fájdalom gyakrabban lép fel baloldalt és majd az egész oldalra elterjed, majd inkább a homlok-, halántéktájra, vagy a fejtetőre szorítkozik. Eleintén a fájdalom fokozódik, de csakhamar oly súlyos, hogy a betegek magukkal nem bírnak, miatta csaknem tehetetlenek. Néha a főfájás mérsékeltebb és ilyenkor a betegek súlyos szenvedők benyomását teszik ugyan, de dolgaikat végezhetik. A roham alatt a prodromalis tünetek gyanánt említettek tovább tartanak, nevezetesen a hányásinger, a szemszikrázás; a fej enyhe nyomás iránt érzékeny, míg a behatóbb nyomást néha jól tűri. Számos beteg felette érzékeny külső benyomások iránt; a legcskélyebb zörejre, fénybehatásra fokozódnak fájdalmaik. Ilyenek már a
