Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - C) Az edénymozgató és tápláló idegek bántalmai. Az együttérző ideg bántalmai
Féloldali fejfájás. Fejgörcs. 255 roham közeledtekor a legcsendesebb és legsötétebb szobát keresik fel. Némely beteg a robam alatt, más része a robam vége felé szokott hányni; de csalódnak azok a betegek, kik azt hiszik, hogy műlegesen előidézett hányással a rohamnak véget lehet vetni. — A legközelebbi rohamig, mely bizonytalan időben — napok, hetek, hónapok múlván — következhetik be, a betegek, egyéb bántal- maiktól eltekintve, jól érezhetik magukat. A fentebbiekkel számos migraine-eset tünettana ki van merítve. Vannak azonban esetek, melyekben a mondottakon kívül még oly vasomotoricus jelenségek lépnek fel, minők a sympathicus izgalmi vagy hűdési állapotánál szoktak előfordulni, iigv annyira, hogy némely észlelő e migraine-eseteket a sympathicus bántalmának tartván, a féloldali fejfájást általában e két irányban osztályozza, hüdéses (hemicrania sympathico-paralytica s. angioparalytica) és görcsös (hemicrania sympathico-tonica s. spastica) féloldali fejfájást különböztetvén meg. A hüdéses alaknál a szenvedő fél látája szűkült, a megfelelő fejfél pirosabb és melegebb, a szemgolyó bemélyedt, a szemrés szűkebb, a szem kötőhártya edényei belöveltek, a halántékütér tágult, hulláma kevésbbé feszes. A szenvedő oldalon a bőr érzékenysége fokozott, gyakran az izzadtság elválasztása is bővebb. Némely észlelő (Frankel) az edények lazúltságából származtatja a fájdalmat, mely az által idéztetnék elő, hogy a tágult edények az érző idegeket nyomják. A görcsös alaknál a megfelelő láta tágult, az illető arczfél halvány és hűvös, a halántékütér mintegy elődomborodik, hulláma feszes ; olykor a nyá- ladzás, a vizeletelválasztás fokozódott és hasmenés van jelen. Du Bois Reymond, ki ez alakot saját magán tett észlelete alapján írta le, a fájdalmat onnan származtatja, hogy az edények összeliuzódott izomzata, az edény érző idegeire gyakorol nyomást. A felhozottakból kitetszik, hogy még azon esetre is, ha a fentebbi két alaknak magyarázatát, melyhez különben még több rendű kétely fér, elfogadnék, nincs megfejtve az, hogy mi szolgál a sympathicus izgalmi vagy hüdéses állapotának előidézője gyanánt és nincs megfejtve számos esetnek keletkezési módja, melyekben a tulajdonképi sympathicus-tünetek hiányoznak, vagy melyekben azok váltakoznak, vagy keverve fordulnak elő. A féloldali fejfájás rendesen idült lefolyású és bár a betegeknek legalább ama vigaszt nyújthatjuk, hogy betegségük nem életveszélyes, mégis igen gyötrő bántalomnak kell ezt tekintenünk, főleg akkor, ha a rohamok gyakran ismétlődnek. A magasabb korban, nőknél főleg a hószám elmaradása után, a rohamok gyérűlnek és gyakran teljesen el is maradnak. Gyógyeljárás. A féloldali főfájás gyógykezelése orvosi beavatkozásunkra nézve a legháládatlanabb bántalmak egyike. Sok esetben épen nem vagyunk képesek szereinkkel sem a rohamok gyérítését, sem azok enyhítését elérni és a betegek belefáradva a sok kezeltetésbe, bele nyugosznak sorsukba. A különböző esetek különben nem viselkednek beavatkozásunkkal szemben egyaránt. Ugyanaz a szer egy esetben használ, a mennyiben legalább enyhíti a rohamo
