Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)

Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai

Az arczidey hiídése.

239

tárgyalása azonban e helyen ki nem vihető és így az aránylag leggyakrabban előfordulók némelyikének rövid felemlítésére szorítkozunk.

A mellső nagy für észizom (serratus anticus major) hiídése. A mellső nagy ftirészizom a n. thoracicus longus által láttatik el; valószínű, miszerint ennek felületes lefolyásában, valamint azon körülményben, hogy a bordatartó izmot {scalenus medius) áthatolja, rejlik gyakoribb megbetegedésének lehetősége. Előidéző ok gyanánt leggyakrabban említtetik erőművi behatás, nehéz terhek hordása, meghűlés ; előbbi oknak tulajdonítandó bizonyosan az, hogy a munkás-osztálynál e liűdés gyakoribb. Fertőző bántalmak után (typhus, diphtheria) is észleltetett néha. Előfordul továbbá különböző agy- és gerinczvelő-bántal- maknak, az előhaladó izomsorvadásnak részjelensége gyanánt.

A serratus hűdés tünetei részint ezen izom működésének hiánya, részint antagonistáinak (mm. rhomboidei, levator scapulae, cucullaris) túlsúlya által fognak feltételeztetni. E működési zavar már nyugvó állapotban is abban fog mutatkozni, hogy a hűdött oldalon a lapocznak a gerinczoszlop felé tekintő belső széle, a gerinczoszlophoz közelebb esik, a lapocz alsó csúcsa pedig a mellkasfaltól jobban eláll, úgy hogy a medialis szél felülről s kívülről, le- és befelé halad, a lapocz felső, külső csúcsa pedig szokottnál lejebb esik. — A beteg nem képes karját a vízszintes vonalon felül emelni. Ha azonban a serratus hiányzó működését az által pótoljuk, hogy a lapoczcsontot passive mellfelé toljuk és széleit a mellkasfalhoz rögzítjük, a kar felemelése lehetségessé válik. — A beteg nem képes karját adducalni, kezét az ellenkező vállra tenni. — Erzési zavarok csak kivételesen észlelhetők.

A serratus-hűdés lefolyása a hűdés súlyosságától függ, mi a villamos magatartás szerint Ítélendő meg. Az előidéző ok megszüntetésén kívül leginkább a villamos kezelés, a massage van javalva.

2. Az orsóideg hiídése (radialis hűdés) az orsóidegre behatott külerőszak, meghűlés, fertőző bántalmak után fejlődhetik; de leggyakoribb okát képezi nyomás, midőn pl. oldalt fekvés közben a karra nehezedő törzs által, vagy ha a fej alá illesztetik a kar, a fej által nyomatik az orsóideg. Ily módon alvó betegek nem ritkán radialis hűdéssel ébrednek. Nyomási hűdés keletkezik továbbá mankóknak czélszerűtlen használata, a karnak megszorítása stb. következtében. — Radialis hűdés lehet továbbá idült ólommérgezés által előidézve, Ezt az alakot leggyakrabban látni betűszedőknél, mázolóknál, fazekasoknál stb.

Az orsóideg hűdésének tünetei a hűdési ok székhelyétől függnek. Az elő- kar passiv liajlítása nem akadályozható, a könyökízületben hajlított előkar active ki nem feszíthető ; az előkar hanyintó mozgások kivitelére képtelen (de csupán magasan helyt foglaló hűdési oknál). A kéz mérsékelten hajlított és borintási helyzetben petyhüdten lóg le; a hüvelykujj a többi, szintén hajlított, ujjak alá van húzódva. Az ujjak ki nem feszíthetők, ha csak nem feszíttetik ki az első ujjpercz passive, midőn a singideg által ellátott csontközi izmok azokat kifeszíthetik. A betegek kezeiket alig használhatják, ezzel finomabb munkát, írást, gombolódzást stb. nem végezhetnek. — Érzési zavarok — habár mérsékelt kiterjedésben és leginkább a kéz hátára szorítkozva — lehetnek jelen;