Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
8 Általános fertőző bántalmak. igen kis mennyiségben a szervezetbe jutva, ott többszörösödjék oly mérvben, hogy hatása nyilvánuljon és hogy alkalmas viszonyok között újra ugyanazon folyamatot előidézni képes legyen ; erre pedig vegyi méreg nem képes, még az erjanyagok sem, melyeknek ugyan kis mennyisége nagy mennyiségű anyagban hozhat létre vegyfolyamatokat, de nem képes magához hasonló új erjanyagot termelni. A bujakór mérge p. o. igen kis mennyiségben beoltható, az illető egyén váladékából újra számos egyén fertőzhető; ez egyének mindegyike ismét számos fertőzést eredményezhet, mi csak úgy képzelhető, ha a megbetegítő hatány a szervezetben újra termelődik. A tapasztalat azt mutatja, miszerint a fertőző kórok különböző, de egy és ugyanazon csoportnál mindig azonos tünetek közt folynak le, valamint azt, hogy egy bizonyos kóralak tovaterjedés, fertőzés útján újra ismét csak magához hasonló kóralakot szülhet, mi a mellett szól, hogy a körnemző hatányok különböző fajúak. Valamint a búzamagból soha rozs vagy árpa, és viszont nem teremhet, úgy vörheny által történt fertőzés útján soha himlő, himlő útján soha hagymáz stb. nem fejlődik. E tapasztalat révén joggal mondhatjuk, miszerint a fertőző bántalmak előidéző hatánja, fajlagos (specificus). Tény gyanánt elfogadva azt, miszerint a fertőző bántalmak okát apró szervezetek képezik, közel fekszik az a kérdés, hogy miként fejlődnek e szervezetek az emberi szervezeten kívül, mely utakon jutnak abba, mily átalakulásokon mennek abban át és mely utakon hagyják azt el ? E viszonyok azonban még sokkal kevésbbé ösmertek és ösmereteink ez irányban sokkal kevésbbé egyöntetűek, másrészt e viszonyok a különböző fertőző kóroknál annyira eltérnek egymástól, hogy czélszerűbbnek tartjuk, ezek tárgyalását az egyes bántalmaknál külön megejteni. Itt csak annyit akarunk megemlíteni, miszerint e fölvétel mellett legkevésbbé valószínű az, hogy e kórnemző szervezetek önkéntes (gene- ratio aequivoca) keletkezéssel bírnának. És ha e fölvétel érvényességét valaki azon kérdéssel akarná megdönteni, hogy honnét vette eredetét az első ily szervezet, úgy ezt ép oly kevéssé tartjuk természettudományinak, mintha am kívánna valaki feleletet, hogy honnét vette eredetét az első élő lény, az első növény, melyek önkéntes keletkezését a mai viszonyok közt senki sem tételezi fel. Eme nézet további folyománya a kórokoknak folytonossága, jobban mondva, folytonos azonossága. A búza magja földünkről eltünhetik, ha azt termelni megszűnnénk, de a míg termeljük, addig belőle csak búza teremhet. S valóban a betegségek története arra tanít bennünket, hogy a most fennállók léteztek mindig. A bujakór megszűnnék, ha bujakóros betegek nem gondoskodnának annak további fennállásáról! így van ez számos más fertőző bántalommal, kivéve azokat, melyek kórhatánya az emberi szervezeten kívül is tenyészik. A fertőző kórok előidézői apró élő szervezetek lévén, legczélszerűbb volna azok osztályozását természetrajzi tulajdonságuk, életfolyamatuk szerint eszközölni, úgy mint azt az állat- és növénytanban tenni szoktuk. Ennek kivitelében azonban ama körülmény által vagyunk gátolva, hogy ezeket a tulajdonságokat eléggé nem ösmerjük. Hogy mégis némi vezéi-fonalat és tájékozódást nyerjünk, nem marad más hátra, mint ama tünetek megfigyelése, melyek közt eme bán-
