Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bevezetés a fertőző bdntalmak kór- és gyógytanába. 9 talmak fejlődnek, lefolynak, hogy ezekből — mint okozatból az okra — eme szervezetek tulajdonságaira vonjuk le következtetéseinket. A fertőző kórok vagy oly formán lépnek fel, hogy itt-ott fordul elő egy- egy megbetegedés, és akkor azt mondjuk, hogy szórványosan (sporadice) mutatkozik ; vagy aránylag rövid idő alatt nagyobb számú megbetegedés észlelhető. Ha e nagyobb számú megbetegedés korlátolt, kisebb-nagyobb kiterjedésű helyen fordúl elő, és ott ismétlődik, tájkórinak (endemia), míg akkor, ha ilyen korlátok nem léteznek, hanem nagy kiterjedésű helyeket egymásután lep el valamely kóralak, járványosán uralkodónak, járványnak (epidémia) mondjuk. Ez a különböző terjedési mód számos körülménytől függhet, és részben azokra még visszatérünk. Nem mulaszthatjuk azonban el, hogy már e helyen is ne utaljunk Fodor munkájának («Egészségtani kutatások») egy pontjára, mely szerint bizonyos apró szervezeteknek (baktérium) a légköri porban való megjelenése bizonyos időhöz látszik kötve lenni, midőn azok a tenyésztő folyadékban mindig kifejlődnek, máskor hónapokon át elmaradnak. A fajlagos pathogen szervezeteknél ugyanily viszonyt föltételezve, a betegségek járványszerű terjedése könnyen magyarázható. Igen lényeges különbség mutatkozik a fertőzés módjára nézve. Miasma- ticusnak neveznek oly kóralakot, melynek kórnemző anyaga a szervezeten kívül és attól függetlenül fejlődik ; a betegség csírái a szervezetbe jutnak, ott a nekik megfelelő életfolyamatokat átélik, miáltal bizonyos kóros tüneteket idéznek elő, de soha onnét más egyénekre át nem vihetők. Magukat az ily természetű kórnemző szervezeteket miasmának nevezik; ily bántalom p. o. a malária, a rosto- nyás tüdőgyuladás, a heveny ízületi csúz stb. Ragályosnak (contagiosus) mondjuk ama bántalmakat, melyek kórnemző szervezete közvetlen vagy közvetett érintkezés által vihető át egyénről egyénre ; a kómemző anyag, — melyet ragálynak (contagium) nevezünk, — ez eseteknél a beteg egyénben fejlődik és egyenesen, minden további átváltozás nélkül átvihető egyénről egyénre; de még egyáltalán nem bizonyos, hogy e ragály nem fejlődik, illetőleg szaporodik-e a szervezeten kívül is. Ily bántalom a kiütéses hagymáz, himlő, vörheny, kanyaró stb. Végre megkülönböztetjük a miasmatico-contagiosus kórokat, melyeknek kórcsírái az emberi szervezeten kívül fejlődnek, az emberi szervezetbe bejutnak, ott életfolyamatuk folytán bizonyos tüneteket idéznek elő, valamely átalakulási szakban a szervezetet elhagyják, a nélkül, hogy ez állapotban újra képesek volnának fertőzni; hogy ezt tehessék, bizonyos kedvező föltételek közé kell jutniok, melyek hatásos alakká való fejlődésüket lehetővé teszik. Ily kóralakok : a hasi hagymáz, cholera. Kétségtelen, miszerint ez a fölvétel aránylag legtöbb ellentmondásra talált a kórbuvárok egy részénél és ha mindamellett ragaszkodunk hozzá, teszszük azt egyrészt a már fent említett okból, hogy t. i. a betegségek körűi észlelhető jelenségek magyarázatára ez a legalkalmasabb -— a mint azt még lesz alkalmunk a fertőző kórok részletes leírásánál kimutatni — másrészt pedig azért, mert hasonló átalakulási módozattal összekötött életfolyamatot sokkal magasabb szervezetű lényeknél (galandféreg) is ösmerünk.
