Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Vör hen I/. 61 mint a betegség okozoi Írattak le; mindezek azonban meggyőző erővel nem bírnak. A vörheny ragályzó képessége teszi lehetővé azt, hogy oly egyének, kik vörhenyben szenvedő betegekkel érintkeznek, ugyanazon bántalomba eshetnek. A betegektől származó hatány az őket környező légkörbe jut, és megbetegedhetnek mind azok, kik ama légkörben tartózkodtak, még akkor is, ha a beteggel közvetlen nem érintkeztek ; sőt a hatány az azon légkörben levő tárgyakhoz, bútorhoz, ágyneműhöz, ruhához is tapad és ezekkel tovább vitethetik, mint azt számtalan példa mutatja. E lehetőség érthetővé teszi azt, hogy vörlieuyben szenvedőkkel érintkezők fertőzhetnek másokat a nélkül, hogy maguk megbetegedtek volna. Nem sikerült még megállapítani, hogy a beteg maga, betegsége mely szakában, mennyi ideig tartalmazza és termeli a vörhenymérget, mely úton hagyja utóbbi el a beteg szervezetet ? De tekintetbe véve azt, hogy a kórhatány valamely tárgyhoz tapadva, hosszú időn át megtartja ragályzó képességét, valószínű, miszerint a betegtől származó váladék, lehámlott felhámrészlet stb. fertőzésre képes lesz még akkor is, midőn a kórhatány a beteg szervezetben újra termelődni tulajdonkép megszűnt, mi aligha csakhamar a lázas időszak után be nem következett; sőt némely észlelő épen a hámlási szakot tartja fertőzésre legalkalmasabbnak. Az a körülmény, hogy gyakran sikerűi több gyermekkel bíró családnál a megbetegedést korlátolni, ha az első megbetegedett gyermeket korán szigeteljük el szigorúan, a mellett szól, hogy a vörheny korai szakában a fertőzési viszonyok — a kórcsír termelése, kiküszöbölése — még nincsenek meg, vagy kisebb mérvűek. Nagy városokban a vörhenyméreg, úgy látszik, soha sem pusztúl el, szórványosan uralkodik e bántalom. Néha, a nélkül hogy tudnók mily befolyások következtében, az esetek tömegesen lépnek fel. Lehet, miszerint a méreg elhur- czolására több az alkalom, de valószínűleg a kórhatány feltételeire, szaporodására is kedvezőbbek a viszonyok : a vörheny ilyenkor járványos betegséggé lesz. Ily járványok többnyire, de korántsem kizárólag, az őszi hónapokban uralkodnak, hónapokon át elhúzódnak, úgy szövődmények fejlődésére, mint a halálozásra nézve majd súlyosabb, majd enyhébb természetűek, majd 3—5%, majd 30% halálozással járnak, mi az esetleg igénybe vett gyógyeljárás megítélésénél, sajnos, még annyiszor lesz figyelmen kívül hagyva. De bármily súlyos is valamely járvány, a kórokon kívül a fertőztetést illetőleg még az egyéni hajlam is bír befolyással. Csecsemők ritkábban betegszenek meg ; legnagyobb a vörheny kórnemző hatánya iránti fogékonyság a 3-dik és 10-ik életév közt, míg felnőtteknél az csökkenni látszik, bár még az aggkorban is észlelhető. — Nehéz annak megítélése, hogy a felnőttek gyérebb fertőzése mennyire alapszik azok mentességén, vagy azon körülményben, hogy vörhenyben már egyszer szenvedtek ; a vörheny egyszeri átszenvedése t. i. a fogékonyságot csökkenti, noha az ily módon szerzett mentesség sem mondható absolutnak. Másrészt az sem szem ed kétséget, hogy némely, addig vörhenyben nem szenvedett egyén büntetlen érintkezik vörhenybetegekkel, nem fertőztetik, fogékonysággal nem bír. Több oldalról említtetik az a tapasztalat, miszerint nyílt sebbel bíró gyermekek