Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
442 A vérkeringési szervek bántalmai. a szívműködésnek okadatolatlan szaporább, s esetleg rendetlen volta. Az érlökésen e sajátságokon kívül még feltűnik gyakran, hogy izgatott, csaknem peczkelő, a nélkül, hogy ez a láz magasságában alapját találná. A hömérsék mérsékelt fokú szívbelhártyalohnál nem mindenkor mutat emelkedést; sőt ha van is ilven jelen, nem mindig dönthető el, hogy mennyire van ez a szívbelliártyalob, mennyire az alapbántalom, t. i. az ízületi csiíz által feltételezve. A ízületek bántalmának helytállása, vagy még inkább azok visszafejlődése mellett fennálló höemelkedés, mely rendetlen, szabály nélküli, olykor teljesen félbenhagyó, méltán tekinthető a szívbelhártyalob legalaposabb gyaniijelének. A szív vizsgálatának lelete, eltekintve a már fentebb mondott lehetőségektől, eltérő lesz a megtámadott billentyű különböző volta szerint. Szem előtt kell tartanunk, hogy mihelyt a billentyűk, ínhúrok, szemölcsizmok lobos beivó- dás, rostonyalerakódás, kötszövetképződés, egyenetlenség, megrövidülés stb. által rendes működésükben gátolva vannak, hang- vagy legalább tiszta hang- adásra nein képesek, tompa hang, kettős hang, de leggyakrabban zörej keletkezik. Egyúttal kifejlődnek a billentyűk és szájdák hiányos működése által okozott vérkeringési zavarok. Ha a kétcsúcsú billentyűn ülő lobot választjuk, mint leggyakoribbat, kiindulási pontúi, úgy mondhatjuk, miszerint a szívcsúcson hallható systolicus zörej egymagában nem elegendő a szívbelhártyalob kórismé- zésére, mivel ez igen számos más körülmény által is lehet föltételezve. Csak ha a kétcsúcsú billentyűnek elégtelensége, systole alatti zárási képtelensége fejlődött ki, — tekinthető a szívbelhártyalob kórisméje biztosítottnak. A szívcsúcsot ilyenkor küntebb, a bimbóvonalban, vagy azon túl, a szívtompulatot haránt irányban megnagyobbodva, a szegycsont közepéig vagy azon túl terjedőnek találjuk. A szívcsiicson az első hang helyett puhább, vagy érdesebb zörejt hallunk, egyedül, vagy hang mellett; a tüdőütér második hangja ékelt. — Ha a lob inkább a bal visszeres szájdát foglalja el, ennek felülete egyenetlen, szűkült lesz, mi által a szív diastoléja alatt a vér nem fog oly nesztelenül a pitvarból a gyomorba hatolni, diastolicus zörej keletkezik, mely miután más körülmények által nem szokott feltételeztetni, már egymagában sokkal megbízhatóbb jele a szívbelhártyalobnak, mint az e helyen hallható systolicus zörej. A többi tünetek : szívtompulat nagyobbodása, tüdőütér második hangjának ékeltsége itt is csakhamar fognak kifejlődni. — Megfelelők lesznek a változások a többi billentyűk és szájdák megtámadtatásánál, melyek szintén az illető billentyű elégtelensége, vagy szájda szűkülete által árulják el magukat. Ezeknek tüneteit illetőleg a következő fejezetekre utalunk. Heveny szívbelhártyalobnak igen fontos tünete az is, hogy az acusticus tünemények igen gyorsan változtatják jellemüket. Valamely zörej, mely ma alighallható, rövid idő múlván erőssé, egy ma még fúvó zörej, holnap fűrészelő, ráspoló jelleművé lesz, mi könnyen érthető abból, hogy a még folyamatban levő lob kórtennékének alakulási viszonyai folytonos változásnak vannak alávetve. Ha a szívbelhártyalob enyhébb alakban lép fel — mint ezt az esetek nagyobb számában észleljük — a leírt tünetek rövidebb-hosszabb ideig, egyszer napokig, máskor hetekig-hónapokig elhúzódnak, de mindamellett megtartják
