Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
Hereny szívbelhdrtyalob. 443 azok, az embóliák számos és néha életveszélyes esélyeitől eltekintve, enyhe jellemüket, míg végre a láz és a hevenyebb folyamat jelei elmaradnak és visszamarad a belhártyalob maradványaként valamely billentyűbántalom. A szívbei - hártyalob kisebb fokai, vagy azok, melyekben csupán a fali belhártya volt a lob székhelye, teljesen gyógyulhatnak ugyan, de ez esetek az előbbiekhez képest elenyésző kisebbséget képeznek. Vannak azonban rosszabb indulatit, súlyos alakjai a szírbelhdrtyalobnak (e. ulcerosa séd non septica). Ezek szintén heveny ízületi csúzhoz, tarjaghoz, vörhenyhez, vagy bankóhoz stb. társúlnak; de ily lefolyást mutatnak gyakran a visszaesési szívbelhártyalobok is (recurrirende endocarditis), melyek alatt régebben fennállott szívbelhártyalobok kiújulását értjük. Valószínű, miszerint sok esetben a tünetek súlyossága a belhártya fekélyesedésén alapszik. Az alanyi tünetek, valamint a szíren található objeetir jelek ugyanazok, mint az előbbi alaknál leírtak ; úgy mint ott, itt is jól lehetnek kifejlődve, vagy hiányozhatnak : ellenben igen súlyosak az általános tünetek, melyek gyakran hagymázra emlékeztetnek. A láz általában rendetlen : majd állandóan magas, 40° C. körül járó hőmérsék észlelhető, máskor mérsékeltebb a láz, vagy időnként teljesen megszűnik ; más esetekben félbenhagyó jellemmel bír, olykor közbeszőtt rázó hidegekkel. Az érlökés rendesen szapora, kicsiny. A betegek állandóan levertek, bágyadtak, kábúltak, szédülnek, elmetévengés lép fel. Nyelvük száraz, hányás, hasmenés, bélpuffadtság, lépnagyóbbodás, bőr-, nyákhártya-, reczeg-, vesevérzés, az ízületek dagadása észlelhető, szóval mindazok a tünetek, melyek septicus endocarditisnél is előfordúlhatnak. Még változékonyabb lesz a kórkép, ha különböző szervekben embóliák jönnek létre. — A bántalom súlyosságra nézve váltakozó tüneteivel, heteken át elhúzódik. Súlyos esetekben a bántalom 3—4-ik hetében az általános tünetek rosszabbodása közepette, különösen az agyi tünetek súlyosbodása alatt bekövetkezhetik a halál. Könnyebb esetekben javulás is állhat be, de teljes gyógyulás alig várható. A mondottakból eléggé kitűnik, hogy a szívbelliártyalob lefolyása igen változó és bizonytalan. Látszólag enyhe esetek, nemes szervek súlyos embóliái által, — már-már gyógyulásnak induló esetek, kiújulás által lesznek veszélyesek. Némely enyhe esetben a billentyűnek, ínhúroknak leszakadása, átlyukadása által rögtön ki nem egyenlíthető vérkeringési zavarok keletkeznek, míg máskor a rohamos kezdet daczára a tünetek nem remélt módon enyhülnek. Az idült szírbelhártyalob kórtana összeesik a billentyű-bántalmak kortanával, mi külön fejezet tárgyát képezi. Szívbelliártyalob szokottabb szövődményeként említhetők az embóliák által okozott kóros elváltozásokon kívül: szívizom-, szívburoklob, chorea. Kórisme. Már az eddig felhozottakból kitűnik, hogy szívbelliártyalob kórisméje mily esélyeknek van kitéve. Az az orvos, ki nem vizsgálja betegeinek szívét akkor is, ha arra vonatkozólag nem panaszkodnak, nem egy szivbelhártya- lobot el fog nézni; míg az, ki csekély zörej hallatára kész a szívbelliártyalob kórisméjével, talán még többször fog tévedni. Endocarditis csak akkor vehető fel joggal, ha észlelésünk alatt fejlődik ki valamely billentyűbántalom, szokott
