Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)

Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába

208 Általános fertőző hántoltnak. utóbbi időben ajánlott foghagyma, hasztalannak bizonyúltak. Lehetetlen még ítéletet alkotni, Pasteur amaz állítása fölött, mely szerint sikerűit volna a veszettség kórhatányát enyhíteni (mitigálni), s melynek beoltása képes volna fertőzötteken, a veszettség tüneteinek kifejlődését megakadályozni. Pasteur t. i. azt találta, hogy ha veszettségben szenvedett kutyának gerinczvelőjéből egy darabkát tengeri nyúl koponyájának lékelése után a kemény agyburok alá helyezett, ez állatkán a veszettség tünetei 14 napi lappangási szak után mutat­koztak. Ha már most ez állat gerinczvelőjének részét oltja előbbi módon ten­geri nyúlba, az oltó anyag virulentiája növekszik, mi a lappangási időszak rövi­dülése által árulja el magát, úgy annyira, hogy új meg új oltások által az végre 7 napra száll le. Ily nagyobb virulentiával bíró gerirczvelőrészletről viszont azt tapasztalta, hogy teljesen száraz levegőben tartva, bizonyos idő múlva elveszti hatékonyságát. Ha már most ily hatástalan anyagot sterilisált húslébe eldör­zsölve kutyának bőre alá fecskendett, és azután új bőraláfecskendéseket esz­közölt, mind rövidebb-rövidebb ideig szárított, — tehát mind hatályosabb anyaggal, végre oda jutott, hogy az állatok a leghatályosabb anyaggal szemben is mentességet nyertek. Ugyanez eljárást alkalmazta embernél is ; de mint emlí­tők annak értéke felett még Ítéletet mondani nem lehet, daczára annak, hogy eddig már sok ezer emberen alkalmazta. Annyi bizonyos, hogy az így kezeltek közül is haltak el. Az eljárás helytelen ? A kezelés későn foganatosíttatott ? Ha a betegség kifejlődött, a gyógyulásra nézve igen kevés reményt táplálhatunk ; fajlagos szereink nem lévén, a tüneti kezelésre vagyunk utalva; sajnos, hogy még e tekintetben is sokszor elmarad a siker igyekezetünk mögött és alig vagyunk képesek, a beteg súlyos kínjait enyhíteni. Fősúly fektetendő czélszeríí bánásmódra; mindent kerülnünk kell, mi a rohamok előidézésére, a beteg ingerlésére alkalmas; erőszakos rendszabályok e tekintetben legártalma­sabbak és humanitással párosúlt kellő erélylyel sokkal többre mehetünk, mint azokkal. A kedély megnyugtatása mellett fősulyt fektetünk a beteget kínzó szomjúság csillapítására, a rohamok mérséklésére és a beteg táplálására. Egy esetben láttuk, hogy a beteg akkor, midőn már vizet nyelni nem volt képes,, evőkanalankint vett összetört jégdarabokkal (melyeket többnyire behunyt szemmel nyelt le) oltotta szomját. Niemeyer kisebb csőrékben alkalmazta a vizet; a cholera ellen (1. ezt) utóbbi időben ajánlt konyhasóoldatnak a bőralatti kötszövetbe való befecskendezését talán víziszonynál is meg lehetne a szomj csillapítása szempontjából kísérlem. A görcsök mérséklé­sére különböző hódítókat alkalmazunk : liangyhalvagbódítás (chloroformium), opium, morphin, chloralhydrat, bromkalium adatnak belsőleg, csőre vagy bőr alá fecskendős alakjában. Utóbbi időben a curare (Ep. Curare Ol, aqu. dest. 100, acid, muriat. aliquot guttas. D. S. Három óránkint egy fecskendővel) lett a rohamok csillapítására jó sikerrel alkalmazva, sőt némely szerző teljes gyó­gyulásról is tesz említést, mely e szerrel lett el érve (Offenberg, Watson). Fel­tűnő, hogy veszettségben szenvedő emberek aránylag mily jól tűrik a curaret. — A beteg táplálását, ha a nyelés lehetetlen, a végbélen át, vagy esetleg chloroform- bódítás alatt bárzsingcső segélyével eszközöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom