Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Taknyosság es bőrféreg. 209 TIZENKILENCZEDIK FEJEZET. TAKNYOSSÁG ÉS BŐRFÉREG. MALLEUS HÜMIDUS ET FARCIMINOSUS. Kóroktan. A taknyosság az egypatásoknak, de különösen a lónemnek fajlagos betegsége, mely a lóról más állatokra (nyulakra, egerekre, juhokra) és, a mi reánk nézve legnagyobb fontossággal bír, az emberre is átvihető. Ezelőtt a bőrférget a taknyosságtől eltérő betegségnek tartották és taknyosságról szóltak akkor, ha a kóros elváltozás kezdetben az orr- és általában a légutak nyákhártyáján és a szomszédmirigyeken mutatkozott: míg bőrféregről szóltak, ha a kór első jelei a bőrön, a bőralatti kötszövetben, a szomszédos nyirkedényekben és mirigyekben jelentkeztek. Ma azonban már csaknem kivétel nélkül azon nézeten vannak az észlelők, hogy a két különállónak tartott kóralak ugyanazon betegségnek kétféle nyilvánulási módja. E nézet nemcsak a kétféle alakot kísérő elváltozás azonosságában találja alapját, hanem ama tapasztalati tényben, hogy bőrféreg útján taknyosság fejlődhetik és viszont. — Bár már rég el volt ösmerve, hogy a taknyosság ragályos (contagiosus) betegség, még is mindig voltak észlelők, kik annak önkéntes (autochthon) keletkezését is lehetőnek tartották, míg az újabb idő exactabb megfigyelési és kísérleti módja az utóbbi hangokat csaknem végkép elnémította. Tagadhatatlan, hogy nem minden esetben sikerűi a ragályzás megtörténtét kimutatni, erre nézve azonban a ragályzás útjának, módjának bonyolodottsága, a megfigyelés hiányossága, a nyomozás felületessége képezi az okot. A taknyosság kórhatányának jelen kell lenni az orrváladékban, a fekélyek váladékában, a vérben, az állatok húsában : mindezen részekkel sikerült már többször a takonykórt állatokra átvinni, illetőleg ez úton létrejött fertőzést megállapítani. Nem lehet máskép képzelnünk, mint hogy az ember is ily módon fer- tőztetik, midőn a takonyragály (valószínűleg csak) a sérült bőrön, főleg a kezeken, a légutak, ajkak nyákhártyáján, a szem kötőhártyáján át hatolt be a szervezetbe. Innen értelmezhető, hogy miért fordúl a taknyosság leginkább oly embereken elő, kik lovakkal foglalkoznak, mint állatorvosokon, lovászokon, katonákon, fuvarosokon, gyepmestereken stb. A kórnemző anyag talán a beteg lónak leheletével is tovább sodortathatik a légutakban levő váladékkal együtt és alkalmas viszonyok mellett a fertőzés megtörténhetik, a nélkül, hogy látszólag közvetlen érintkezés előzte volna azt meg. Terjeszthető azokkal a tárgyakkal, melyek a beteg állat, vagy ember közelében voltak s melyekre a ragályt tartalmazó váladék reá tapadt. A taknyosság ragálya meglehehetős szívóssággal bír. — A takonykor előidéző okának mibenlétére nézve a közel múltig még homályban voltunk, bár azok után, a mit a bevezetésben említettünk, nem lehetett kétség a fölött, hogy ennek oka is valamely élő szervezet. Újabb időben ez okot apró pálczika- alakú, a hasadó gombákhoz tartozó szervezetekben ösmerték föl (Löffler 14 Dr. Purjeaz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
