Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. 21 elzsírosodás székhelye. A vesék ugyanazon eltérést mutatják, mint a máj; súlyos esetekben hólyaghurut (főleg ha pöscsap alkalmaztatott), sőt diphteriticus folyamat fejlődhetik a hólyagban. Az idegrendszerre vonatkozólag jellemzetes változást nem ösmerünk; vérzések úgy az agy állományában, mint annak burkaiban előfordulhatnak; az agy szürke állományában talált sejtszaporulatban eleintén magyarázatát vélték találni az élőben észlelt agyi tüneteknek, azonban későbbi vizsgálatok kiderítették, miszerint ezen nyirksejtek nyirk-ürökben foglalnak helyet, tehát nem kórosak. A bőrön súlyosabb esetekben már az életben létrejött vérömlenyek láthatók, nemkülönben különböző kiterjedésű és mélységű fölfekvély (decubitus), mely leggyakrabban a keresztcsonton, a tomporon, sarkon, lapocztájon, de egyéb helyeken is előfordúlliat. — A hagymáz korábbi időszakában elhaltaknál az izomzat barnás-vörös, száraz, míg a később elhaltaknál egyes izmok halványak, sőt sárgásak, vagy szürkések, szürkés-sárgásak, a szerint, a mint inkább zsíros szétesést, vagy a Zenker által először leírt és azóta más lázas betegségeknél is talált viaszszerű elfajulást mutatják; az izmok ilyenkor szakadékonyak, törékenyek, sőt egyesek tényleg szétszakadtak. — A csontok részéről leginkább a csontvolő lett tanúlmányozva (Ponfick), melyben ugyanoly változások találtattak. mint a lépben, t. i. számos, vérsejteket és festenyt tartalmazó sejtek. Kórtünetek és kórlefolyás. A hagymáz, mint a legtöbb fertőző kór, cyclicus lefolyást mutat, a nélkül azonban, hogy a szokott kórképtől, akár a betegség tartamát, belterjességét, akár az egyes tünetek kifejezettségét illetőleg elég gyakran eltérések ne volnának észlelhetők. Nem tudjuk, hogy miben rejlik az esetek e különbsége, az egyéniség nagyobb ellentállási képességében, a hagymázméreg csekélyebb hatályosságában-e ? de miután az iigynevezett szabályos esetek száma túlnyomóbb, czélszerűnek látjuk előbb ilyen eset leírását előrebocsátani és az eltéréseket később említeni fel. A fertőzés megtörténte után rendesen több-kevesebb nap telik el, míg a betegség tünetei mutatkoznak; mennyi ideig tart ez a lappangási időszak (stadium incubationis) egyes esetekben, már csak azért is nehéz megmondani, mivel a betegség tünetei nem köszöntenek oly hirtelen be, mirt sok más fertőző kórnál. Középszámításban 2—3 hétre tehető, a nélkül, hogy e számok bármely irányban a végső határokat jelölnék. Ez időszaknak különösen vége felé többnyire már gyengélkedőknek érzik magukat a betegek, noha határozott kóros tünetek, melyek a beköszöntő kóralakra utalnának, hiányoznak. Általános gyengeségről, étvágytalanságról, munkakedv hiányáról, fő- és végtagfájdalmakról, nyugtalan álmokról stb. panaszkodnak. Ez időszak ösmeretének jelentősége épen abban áll, hogy alig van más fertőző kór, melynél a prodromalis szak ily hosszú tartamú volna. A tulajdonképi betegség tünetei oly lappangva lépnek fel, hogy legtöbb esetben nehéz a betegség első napját pontosan meghatározni. Szokás szerint azt a napot veszszük elsőnek, melyen először jelentkezett borzongás felváltva forróság érzetével (mely azután többször szokott ismétlődni), miután \alószínú,
