Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Általános fertőző bántalmak. miszerint ekkor már kőemelkedés — a kagymáznak legállandóbb és legjellem- zetesebb tünete — jelen volt. Könnyebb e tekintetben a számítás azon ritkább esetekben, melyekben a kagymáz jól kifejezett rázó hideggel kezdődik; elég számosak oly esetek, midőn még a borzongás is kiányzik, úgy kogy a megbetegedés kezdetére nézve minden tájékoztató támpont kiányzik. Általában szokás a kagymáz tartama alatt fellépő tüneteket csoportosítani, egyes időszakokra osztani és ily értelemben első, második, harmadik kétről szólani. Ennek eszközlése czélszerű is, a mennyiben a leírást könnyíti s a régiek beosztására (stadium incrementi, st. acmes, et decrementi) emlékeztet, és a mennyiben a tünetek egymásutáni lefolyásában tényleg leket azok fokozódó súlyosbodását, egy bizonyos ideig egyenlő súlyosságban fennállását és ismét lassankinti apadását megkülönböztetni. Csak nem szabad felednünk, hogy ezen tünetcsoportokból nem leket arányt következtetni a boncztani tünetek alatt leírt, szintén időszakokra osztott elváltozásokra, és kogy az egyes időszakoknak egy-egy «két» alatti elnevezése alatt nem értünk mindig egy hetet; leket az egy hétnél kevesebb vagy több nap; leggyakoribb tagadhatatlan a károm heti tartam. Az első időszak alatt a prodromalis tünetek súlyosbodnak és különösen feltűnő a betegek rohamos gyengülése, úgy hogy alig van más betegség, melynél ez oly hirtelen haladna; ilyenkor már legtöbb esetben az ágyra van a beteg utalva. A betegeknél a főfájás fokozódik, szédülésről, fülzúgásról és szemkáprá- zásról panaszkodnak; a szédülés különösen akkor jelentkezik, ka a beteget felülésre, vagy járásra szólítjuk fel; ilyenkor látszik az erőhanyatlás rohamos volta legjobban. A betegek álma nyugtalan, olykor álmukban hangosan beszélnek, felébredve azonban öntudatuk tiszta, noha többnyire szenvtelenek, környezetükkel nem törődnek; hozzájuk intézett kérdésekre tisztán bár, de röviden, kelletlen válaszolnak. Étvágyuk csökkent, vagy végkép eltűnt, szájízük rossz, szomjuk fokozódott és nem ritkán ez, valamint a forróság érzete képezi panaszuk főtárgyát. — Az első héten olykor orrvérzés jelentkezik; a beteg gyakrabban köhög, váladékot azonban ritkán köhög ki; ha igen, az világos, habos nyák. Objectiv vizsgálatnál meggyőződünk, hogy bőre száraz meleg, a hőmérsék emelkedett, az arcz pirosas, olykor szederjes; az arezvonások fáradságot, apa- thiát árúinak el; a nyelv fehéres-szürkés lepedékkel bevont, csúcsán és szélein azonban pirosas maradhat; a fogak benyomatai meglátszanak. A torok állandó eltérést nem mutat, bár említenek újabban eseteket (Jaccoud), melyekben súlyos toroklob — és pedig a hagymáz kórhatánya által előidézett — már a korai tünetek közt is mutatkozhatnék. A mellkas vizsgálatánál a tüdő alsóhátsó részében kisebb fokú hurutra mutat a hallható, elszórt száraz szörtyzörej. A szívhangok tiszták, az érlökés nagy, puha, szaporább, gyakran már ekkor kettős (dicrot). A has kissé puffadt, olykor nyomásra — különösen a jobb csíptájon — fájdalmas; e helyen már az első héten lehet nyomásra korgást érezni és hallani, mely csípvakbélzürej név alatt ösmeretes. E hét vége felé már a lép nagyobbodása kimutatható kopogtatás és olykor tapintás által; előbbit gyakran akadályozza a bélben levő léggyülem, mely az alsó határ körvonalo22
