Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Előszó az első kiadáshoz
Előszó az első kiadáshoz. Viszonyaink fölmentenek attól, hogy e munka megjelenését külön okadatoljam. Elég arra utalnom, hogy hasonló tárgygyal foglalkozó rövid kézi könyvem, mely 1873-ban lett kiadva, már fog}d;án van; hasonló tartalmú más magyar munka pedig azóta nem jelent meg. — E közben a kiképeztetésüket itthon nyerő orvosok száma megsokszorosodott. Igyekeztem tehát a magyar orvosi közönségnek, a belgyógyászattal foglalkozó oly közeget nyújtani, melyet egyaránt használhasson úgy a kezdő klinikus, mint a gyakorló orvos. Ezt elérendő, a gyakorlat kívánalmait szem elől nem téveszthettem, mire nézve jó irányadóúl szolgálhatott közel IV2 évtizedre terjedő kórodai működésem, az orvostanhallgatókkal való folytonos foglalkozásom, nemkülönben, utóbbi időben az összes erdélyi részekre kiterjedő consultativ gyakorlatom folytán, a működő orvosokkal való sokszoros érintkezésem. Eme gyakorlati irány leginkább talált kifejezést azon részletességben, melylyel a betegségek gyógytana tárgyaltatott. Szükségesnek találtam ezt különösen azon gyógyeljárásokkal tenni, melyek hasznáról oly sűrűn volt alkalmam meggyőződni és melyekhez úgy a kezdő, mint a vidéken magára utalt gyakorló orvos bizalmat csak akkor nyerhet, ha azok minden részleteivel, előnyeivel, hátrányaival s véletlen esélyeivel előre meg- ösmerkedik. Sajnos, hogy nem volt ez minden betegséggel szemben egyaránt kivihető. Gyógytörekvésünk nem egy esetben még nélkülözni kénytelen gyógyeszközeink hatásmódjának tudományos ismeretét; gyakran nem egyéb az tiszta empiriánál, sőt nem egyszer valóban csupán tapogatód- zás. Nem volna e munka mai gyógyismereteink hű tükre — mivé tenni annyira óhajtottam, — ha tudásunk eme hiánya, ott hol kell, fel nem volna tüntetve. Czélirányos therapiát a vizsgálati módszerek, a kórboncztani változások és a betegségek kóroktanának ösmerete nélkül követni nem lehet. A betegségek felösmerésének, a gyógyjavalat megállapításának előfeltétele 1*
