Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Előszó az első kiadáshoz
4 Előszó az első kiadáshoz. ez. Lehetetlen volt mindezt kellő figyelemre nem méltatni. De nem volt szabad felednem, hogy ez ösmeretek, e helyen legalább, csupán eszközül szolgálnak a czél elérésére; tárgyalásuknál tehát a legszükségesebbek fölemlítésére szorítkoztam. Bármennyire törekedtem mindenkor a puszta tények, megállapodott igazságok fölemlítésére, azok hiányában mégis többször kellett majd a történelmi kifejlődést, majd a bypotbesist kiindulási pontúi választanom. Úgy mint a természettudományokban általában, az orvosi tudomány gyakorlati részében is szükséges az egyes jelenségek belső összefüggését keresni, azokat végső okukra visszavezetni és a mennyiben ez ösmeretlen volna, kell ily okot gondolatilag — az ösmert tényekből levont conckisio alakjában — alkotnunk. Még kevésbbé volt ez az út kerülhető ma, midőn tudományunk számos részletében — csak a betegségek oktanára legyen szabad utalnom — oly élénk pezsgés észlelhető, melylyel szemben állást nem foglalni lehetetlen volt. Számos eddig helyesnek tartott, helytelennek sejtett nézetet kellett elhagyni és ösmereteinket új alakba önteni. S bár sehol sem tettem ezt önkényileg, s mindenkor iparkodtam az olvasót, az okbeli összefüggést kimutató tények felsorolása által, velem együttes gondolkodásra bírni: úgy még sem volt elkerülhető, hogy ez által a tárgyalásban az egyéni színezet itt-ott előtérbe ne lépjen. Ellenben ott, hol a tényeket egymással összefoglaló kapocs még hiányzik, óvakodtam azok erőszakos összefüzésétől és megelégedtem, ösmereteink hiányos voltának hangsúlyozása mellett, a jelenségek egyszerű felsorolásával. Óhajtottam ez úton azt elérni, hogy az olvasó ne csupán az egyes nézeteket, hanem azok előzményeit, azt a módot tanulja megösmerni, melynek egyik-másik nézet léteiét köszöni. Ha sikerülend ez úton a további önálló gondolkodást, mely még befejezetlen tudományunk főleg felelősségterhes gyakorlati részében any- nyira szükséges és mely nélkül haladás nem képzelhető, úgy a tanulóban, mint a gyakorló orvosban előmozdítanom, fáradozásom bőven meg lesz. jutalmazva. Yajha e munka képes volna a kitűzött czélnak annyira megfelelni,, mint a mennyi ügy buzgalommal és odaadással iparkodtam abban a magyar orvosi közönségnek hasznos tankönyvet nyújtani. Kolozsvárit, 1884julius. Dr. Purjesz Zsigmondi
