Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakór. 197 gyása. A foghúslazulás kifejlődésének megakadályozására és a száj űr desinfec- tiójára a száj gyakori tisztogatásán kívül különböző szájöblegetőt rendelünk, melyet a beteg a higany alkalmazásának megkezdése után folyton használ a gyógymód befejezéséig. E czélra alumen crudum, kai. chloricum, borax, tannin {5 :500) használhatók valamely ízjavítóval. A bujakór igen hathatós ellenszere a jód, melyet főleg mint kálium joda- tumot alkalmazunk. Némely észlelő a bujakór korai tünetei ellen is ehez folyamodik és nem szenved kétséget, hogy ezek is javulnak jodhasználatra, de mind a mellett általános azon tapasztalat, hogy inkább van javalva, a bujakór késői tünetei ellen, minők: czonthártya-csontlobok, éjjeli fájdalmak ellen, a bőrnek, nyákhártyáknak mélyre terjedő fekélyei, gummái és belső szervek gummás folyamatai ellen, bár a higany ezek ellen is hathatós. Kellő gyógyjavalat mellett nyújtva valóban meglepő néha azon gyors hatás, mely kálium jodatum adagolását követi. Ha a kálium jodatum hatása ily esetekben késnék, ép úgy lehet azt egyidejűleg alkalmazott higanybedörzsö- lésekkel fokozni, mint ezt az ellenkező esetről már említettük. A kálium jodatum alkalmazható még oly esetekben, melyekben a fentebb említett okokból a higanygyógymódot kénytelenek voltunk félbeszakítani, sőt még akkor is szoktuk azt a higanygyógymód befejezése után rövidebb-hosszabb ideig a betegeknek nyújtani, midőn a higanygyógymód minden félbeszakítás nélkül lett befejezve. A tapasztalat a mellett szól, hogy ily módon a bujakór kiújulásai gyérebbek, enyhébbek. A kálium jodatumon kívül, melyet 05—DO—20—50 grammos adagban adhatunk naponta, még alkalmaztatik a natrium jodatum hasonló adagban (Bp. Natr. jód., Dextrin, aa 4-0, Aqu. dest. gutt. 8, hant. pil. no XL. consp. p. r. Liquir. D. S. Naponta háromszor 3—5 szemet); a jodfestvény (Bp. Tinct. Jód, 1-0, Aqu. dest. 1000 S. Naponta kétszer egy kávéskanálnyit), a jod- vas, melyet legczélszerűbben adunk vérszegényeknek Blanquard-féle pilula ■alakjában. Zeissl a jodoformot is dicséri, azonban könnyen okoz emésztési zavarokat. Befejezett higanygyógymód után czélszerű ily betegekkel jodot tartalmazó fürdőket használtatni, melyek közűi legismertebbek és legtöbb bizalmat érdemelnek hazánkban Lippik, Zajzon és Bázna, valamint az osztrák Hall. A Zittmann-főzet (Decoctum Zittmanni) szárcsagyökér (sassaparilla), senna, czukor, calomel, cinnober főzetéből áll és még nincs eldöntve, hogy általa a bujakór ellen elért hatásból, mi esik eme növényi szerekre és mi a főzetben kétségtelenül előforduló higanyra. Leginkább alkalmaztatik oly bujakóros betegeknél, kik már több ízben állottak ki higany- vagy jodgyógymódot a nélkül, hogy a kiújulások elmaradtak volna, vagy ha e szerekkel kellő hatás el nem éretett, valamint jelentékeny általános táplálkozási zavarban szenvedőknél, főleg ha terjedelmes fekélyesedés alakjában nyilvánúl a bujakór. A beteg erőbeli állapotához mérten 3000—60CK) grammot fogyasztatunk el naponta az erősebb Zittmann-főzetből és ugyanannyit a gyengébből. Előbbit a beteg reggel iszsza meg 1—2 óra leforgása alatt melegen, míg utóbbit délután hidegen. A főzet fogyasztása alatt szeretjük a beteget ágyban tartani és mérsé-
