Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
196 Általános fertőző bántalmak. folytán (utóbbiak ugyan kellő ügyelet mellett mindig kikerülhetők), részint az oldatok csekély állandósága miatt, de főleg a miatt, mivel a gyógyulást nem mindenkor siettetik és a kiujulást sem gyérítik oly mérvben, mint ezt első alkalmazói állították. Sürgős esetekben mindazonáltal annál inkább megkísérthető e gyógymód, mivel épen az első 4—5 fecskendésre mutatkozik a javulás gyorsabban. Kiterjedt genytüszők, fekélyek jelenléténél, ha egyidejűleg emésztési zavarok a higany belső' adagolását akadályozzák, a maró higanyt fürdők alakjában is rendelhetjük, midőn az oldékonyság előmozdítására salmiasóval kötjük össze (Kp. Sublim, corros. 100—15’0, Mur. Ammon. 5#0, Aqu. dest. 1000. S.). Meleg fürdőben, melyhez ez oldat mellékelve van, a beteg 1—IV2 órát tartózkodik. Megjegyzendő azonban, hogy midőn üszkösödésre hajlammal biró fekélyek vannak jelen, ezen fürdőktől jó hatást nem várhatunk (Balogh). Bármily módon alkalmazzuk a higanyt, a gyógymódnak félbeszakítása,. illetőleg más gyógymóddal való felcserélése van javalva, ha azon tünetek egyike lép fel, melyekről fentebb említettük, hogy a bedörzsölési gyógymód félbeszakítását igénylik. Egygyel sem találkozunk ezek közül oly gyakran, mint a higanyokozta szájlobbal (stomatitis mercurialis). A szájlob ily esetekben az által árulja el magát, hogy a betegek szájíze fémes lesz, a fogak mintegy megnyúltak, a szájban szárazság érzete lép föl, a kilégzés bűzös, a nyál mind hama- rab fut össze a szájűrben, mi által gyakran kénytelenek köpdösni. A foghús, de különösen az alsó fogsoré, valamint a száj nyákhártyája általában, duzzadt,. belövelt, az állalatti mirigyek nagyobbak, nyomásra fájdalmasak, valamint fájdalmas a rágás is. Ha ilyenkor a higanykezelés félben nem hagyatik, a tünetek még inkább fokozódnak. A lehelet még bűzösebbé válik, a foghús szabad szegélye szederjes, duzzadt lesz, fellazul, a fogaktól eláll, mi által a fogak is lazák lesznek, mozognak. A fogak és foghús között zöldes sárga bűzös váladék gyűl meg. Végre a nyelv is megduzzad, a fogak kihullnak, a száj nyákhártyáján diphtheriticus lerakódás, kisebb-nagyobb kiterjedésű elhalással jöhet létre. A higany okozta szájlob, mindenesetre arra inti az orvost, hogy a higany kihagyandó, de egyáltalában nem annak jele, hogy a bujakór meggyógyúlt. Léphet ugyan föl a stomatitis azon időben, midőn már a bujakór tünetei elmúltak vagy múló félben vannak, de jelentkezhetik egyéni tulajdonságok, czélszerűt- len magatartás következtében mindjárt az első bekenések után. Osmertünk fiatal egyéneket, kiknek szájnyákhártyája teljesen ép volt és kiknél nehány gramm szürke kenőcs bedörzsölése nyálfolyást idézett elő. Ily összeférhetlenség (idiosyncrasia) néha lehetetlenné teszi a higany alkalmazását. — Miután a szájlob a bujakórnak higanynyal való kezelését akadályozza, és miután az egyéni összeférhetlenségtől eltekintve, annak előidézésére a szájnyákhártyának és foghúsnak elhanyagolt tisztántartása legnagyobb befolyással bír, a betegek a higany bármily módon' való használata alatt e tekintetben előre ßgyelmezteten- dők és ellenőrízendők. E mellett a szájlob elkerülésére legnagyobb befolyással bírnak a czélszerű hygienicus viszonyok, nevezetesen tiszta levegőben való tartózkodás és a higanynak az első tünetek jelentkezésekor azonnal való kiha/
