Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakor. 195 met). Igen elterjedten használtatik a maró higanychlorid, melyből napjára 0-005—0-01 rendelhető (Ep. Hydrarg. bichlor. corros. 0-10, Solv. in paux. seth. suit, et adde Pulv. amyl. qu. s. u. f. pil no XX. Consp. D. S. Eeggel, estve egy szemet.). A Sublimat belső alkalmazására gyakran lépnek föl gyomorzsábaszerű tünetek; üres gyomornál inkább, mint különben, miért is a labdacsokat reggel és estve étkezés után vétetjük. — Az édes higany könnyen idéz elő emésztési varokat, miért is leginkább gyermekeknél és oly sürgős esetekben adható, midőn nagyobb mennyiségű higanyt akarunk rövid idő alatt a szervezetbe kebelezni (Ep. Calomel, lasvig. 0-5, Laud. pur. 0-1, Saccli. alb. 5-0, M. Div. in dos. = X—XV, D. S. Napjában 2—3-szor egy port), bár több mint valószínű, hogy legtöbb Hg, leggyorsabban a bedörzsölés által kebelezhető a szervezetbe — L ustgarten újabban a liydr. tannic, oxydatum-ot ajánlja (Ep. Hydrarg. tann. oxyd.; Sach. alb. aa 3.0. M. Div. in Dos. 30; S. Naponta 3 port.) A közel múltban főleg Lewin ajánlatára gyakran lett a higany bőralá- fecskendezés alakjában megkisertve. Lewin ez alkalmazási módnak számos előnyt tulajdonított a higany másnemű alkalmazása fölött. Főbb pontjai a következők: a tünetek kiújulása gyérebb volna és újolagi kezelésre a tünetek gyorsabban múlnának ; a gyógyulásra szükséges higanymennyiség kevesebb, mi által a higany kellemetlen melléktünetei is gyérebbek ; a gyógykezelés általában rövidebb időt vesz igénybe. Lewin tiszta maró higanyoldatból alkalmazott naponta 0'01, és pedig két részre osztva, két különböző helyen fecskendezve be (Ep. Hydr. bichl. corros. 0-l, Aqu, dest. 10’0, vagy Glycer. pur. 2'5, Aqu. dest. 7f5, D. S. Bőr alá fecskendezésre. Ez oldatból a használatban levő 1 grammos fecskendő O'Ol maró higanyt tartalmaz). De miután e fecskendősek gyakran fájdalmasak, a befecskendezett helyen könnyen idéznek elő bőrlobot: iparkodtak oly higanykészítményeket előállítani, melyek e hátrányoktól mentek volnának. így lett Staub által a higanyfehérje, Bamberger által a higanypepton, Cullingworh által a hydrarg. bicyanatum ajánlva, mely utóbbihoz Sigmund is csatlakozott (Ep. Hydrarg. bicyan. 0-75, Glycerin, p. 3-5, Aqu. dest. 116.5 D. S. l/2 — 1 fecskendővel egyszerre alkalmazandó.). Igen jónak találtuk a subli- matkonyhasóoldatot is (Ep. Hydr. bichlor. corros. 02, Natr. clilorat. 2*0, Aqu. dest. 40-0. D. S. Egy fecskendővel egyszerre alkalmazandó). — Számos egyéb higanyösszeköttetés lett még e czélra ajánlva és újabban Liebreich a higany- formamíddal toldotta meg azokat, míg Smirnoff és Neisser a calomelt ajánlják a gluteusokba befecskendésre (Ep. Calomelan., Natr. chlor, aa. 5‘0 Aqu. dstlt. 500, Mucii. gm. arab. 2-5. S. Egy Pra-vaz fecskendőnyi [0-1 calomel] hosszú tűvel a gluteusokba fecskendendő). Ez eljárásnak előnye abban állana, hogy elgenyedés alig jön létre, hogy 6—8 fecskendéssel még a bujakór súlyos alakjai is elmulaszthatok, hogy a befecskendést eiég 6—8 napi időközökben ismételni. Nem lehet tagadni, miszerint fordulnak elő oly körülmények, melyek a higanybefecskendezéseket ajánlatossá teszik, pl. ha emésztési zavarok a higany belső adagolását, kiterjedt bőrbántalmak vagy egyéb körülmények annak bedörzsö- lését akadályozzák: de ez mjectiók a gyakorlatban kiterjedt tért még sem hódíthattak maguknak, részint a fecskendezéssel járó fájdalmak és bőrlobok 13*
