Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Általános fertőző bántalmak. A negyedik időszak alatt a fekélyek gyógyulnak; a fekély szabad széle az alaphoz simul, háruképlet által fedett finom kötszövet képződik ; mélyebb hegképződés soha sem jön létre. A fekély helyén igen gyakran szürkés-feketés festenyzés keletkezik, mely állandóan megmarad és mely még hosszú idő múl- ván tanúja a lefolyt fekélyesedésnek. Vájjon ezen helyeken fejlődnek-e új boly- hok, mint azt Rokitansky hiszi, még nincs eldöntve; tekintélyes észlelők (Hoffmann) tagadják azt. Azonban a folyamat nem mindig marad emez, úgy szólván a hagymázt megillető rendes határokon belül; a duzzadt mirigyeket fedő és környező nyákhártya vérbősége olykor igen nagy fokot ér el, vérömlenyek jönnek létre. A pörkképződés alatt esetleg igen bő vérzés keletkezik, míg máskor a fekélye- sedés a bélfal egész vastagságán keresztül hatva, átlyukadáshoz vezet és a bél- bennék a hasűrbe ömlik, mi rendesen hashártyalobot eredményez. A hashdrtyalob ilyenkor általános, míg máskor — különösen ha a fekélyesedés közel éri a savós hártyát a nélkül, hogy átfuródás jönne létre — körülírt marad. Súlyos esetekben a bélnyákhártya diphtheriticus lob székhelyévé lehet. A hörgők hurutja csak ritkán hiányzik, sok esetben a legfinomabb hörgőkre is elterjed; nyákhártyájukat sűrű váladék fedi. — Súlyos, elhúzódó esetekben a nehézkedés törvényeinek megfelelőleg a tüdő alsó részleteiben sülye- dési vérbőség fejlődik, mely a sejtfalak vérbősége és a hiányos légcsere által légtelenséghez vezet (splenisatio); máskor ezen részletekben lobos folyamat léphet fel (siilyedési tiidőlob). A hörgők nyákhártyája, az azt fedő váladékkal a hörgőket átjárhatlanná teheti úgy, hogy a tüdőszövet összeesik (atelectasia). Lebenykés vagy karélyos tiidőlob a tüdőnek különböző részletein jöhet létre, úgyszintén véres tüdőtömülés. A liörgmirigyek duzzadtak és olykor ugyanoly változásokat mutatnak, mint a fodormirigyek. — Mellhártyalob, úgy rostonyás mint genyes, többnyire a tüdő előbb említett változásaihoz társúl. — Gégehurut a szokott jelenségekhez tartozik; a gége hátsó falán gyakran találni fekélyesedési folyamatot, mely a hangszálagokra is elterjedhet és gégeporcz körüli lobhoz és annak következményeihez vezethet; ritkább a gége croupos vagy diphtheriticus bántalma. A szív izomzata laza, a jobb szív gyakran tágúlt, a szív üreiben vér- alvadék ; górcsői vizsgálatnál kitűnik, miszerint számos izomrostnak bennékét szemcsés tömeg képezi, oly annyira, hogy a harántcsíkolatot sem lehet kivenni; másrészt a rostok ép úgy lehetnek viaszos elfajulás székhelyei, mint az akaratlagos izmok. — Szívbelhártya- és szívburoklob aránylag ritkán észlelteinek. — A visszerek, különösen elhúzódott esetekben, rögképződést (véralvadék) mutatnak. A lép többszörte nagyobb lehet a rendesnél, vérdús, tokja feszes, állománya puha, sötét barnás-vörös, górcsőileg számos, vérsejteket-festenyt tartalmazó sejteket találni. ElŐhaladottabb korú egyéneknél a lép megnagyobbodása kisebb fokú marad. — Ritkább esetekben a lép tokja megrepedhet, midőn a hashártya űrébe sok vér ömlik ki; olykor kisebb-nagyobb számú vérrögök találhatók a lépben. Igen hosszasan elhúzódott esetekben a lép ismét kisebb, tokja ránczos lehet. — A máj valamivel puhább, gyakran zavaros duzzadás és 20
