Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
180 Általános fertőző bántalmak. sűrű, hogy kanyaróval volna összetéveszthető. Színe eleintén élénk, később sötét piros. A hidegben, mint minden kiütés, jobban kivehető, jobban mintha a beteg bőre meleg. A foltos felpiros kiütés gyógybeavatkozás nélkül néha hosszasan áll fenn, míg végre felszívódás útján elmúlik, vagy más alakú kiütésbe megy át. Felszívódás után barnás szürkés festenyzés jelöli az előbbi pír helyét. Bujakórellenes gyógymódra e kiütés gyorsan múlik, de mindaddig, míg a bujakor korábbi tünetei (kezdeti keményedés, mirigydagok) és a visszamaradt festenyzés el nem múlnak, a kiütés újra fejlődhetik (visszaesés), midőn most a kitörési láz hiányzik, lefolyása lassúbb és inkább van kisérve más alakú bőr- bántalmak által. — A bujakóros felpírnak vörhenynyel, kanyaróval való összetér észt ése csupán felületes észlelésnél esketik meg. Össze volna még téveszthető ama felpírral, mely copaivabalzsam és cubebák, antipyrin belső használata, hal, rák, osztriga, földi eper, káposzta stb. élvezete után néha fel szokott lépni. Megkülönböztetésül az oktani mozzanat, a kiütés összlefolyása, erős viszketése és többnyire gyomorcsorva jelenléte, továbbá az arczon és a bujakóros kiütés nem járta helyeken való megjelenése szolgál. A bibircses bujakóros kiütés (syphilis papulosa) köles-lencsényi, lapos, vagy kissé domború, fájdalmatlan kiemelkedés alakjában jelentkezik (syphilis papulosa miliaris-lenticuluris). Az előbbi alakkal egyidejűleg, vagy azután, illetőleg abból fejlődik. Keletkezési ideje körülbelül a fertőzést követő harmadik- negyedik hónap. A bibircs színe eleintén élénk-, majd sötétebb piros. Ha hosz- szasabban áll fenn, a felhám rendesen vékony pikkely alakjában válik le. Megjelenését olykor kitörési láz előzi meg. Leggyakrabban látni e lencsényi nagyságú bibircseket a homlokon, a hajas rész határán (corona venerea); később jelennek meg a törzsön, a végtagokon, főleg a könyökízület belfeliiletén, a kéztő- ízületen. E papulák néha nagyobbak lesznek, a pikkelyedzés élénkebb, midőn hasonlítanak a pikkelysömörhez és bujakóros pikkelysömörnek (psoriasis syphilitica ) neveztetnek. Közönséges pikkelysömörtől azáltal különbözik, hogy sötétebb színű és hogy nem a végtagok feszítő oldalán, hanem az arczon, a homlokon és egyéb helyeken jelenik meg. Különös kórismészeti jelentőséggel bírnak a tenyéren és talpon fellépő papulák. Az egyes kiütések halvány-vöröses, kerekded foltok alakjában jelennek meg, melyek később sötétebb vörös színt öltenek. Felszívódás kezdetén a kiütést fedő felhám megvastagszik és pedig csupán annak központján vagy egész kiterjedésében. E megvastagodott felhám kisebb-nagyobb lemezek alakjában leválik és élénk piros, vékony hámréteggel fedett korongalakú bőrrészlet marad vissza. A tenyéren (psoriasis palmaris) és talpon (psor. plantaris) többnyire egyidejűleg lép fel í—5 papula, melyek lassankint szaporodnak. Kitkább esetekben azonban csak a tenyéren, vagy csupán a talpon, vagy csupán az egyik oldali végtagon jelennek meg. — A pikkelysömör kezelés nélkül is felszívódhatik ; többnyire azonban iijra fejlődik és a bántalom igen hosszasan elhúzódik. Máskor a megvastagodott felhám vastagabb rétegekben foszlik, s ez által a tenyéren és talpon repedések keletkeznek (rhagades syphiliticae), melyek e részek legcsekélyebb mozgásánál is élénk fájdalmat okoznak.
