Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakor. ISI A bibircsek fejlődésére a helyi viszonyok még más irányban is gyakorolják befolyásukat. Ha t. i. a papulák oly helyen fejlődnek, melyen faggyúmirigyek és hajtüszők nagyobb számmal találhatók, hol a bőr mély redőket képez, vagy két ellentétes bőrrészlet érintkezik, mint ezt a lágyék-, a czomb és nemzőrészek közti redőben, a gáton, a végbél körül, a seggvágányban, a fandombon, a lábujjak közt, az emlők alatt stb. látjuk: akkor a nagyobb hő, s a jelenlevő váladék miatt, a kiütést fedő hám nem fog pikkely-alakban hámlani, hanem leázik és vékony bőrczafat alakjában válik le, mire a bibircs mint piros, hússzerű tömeg marad vissza. E felhám nélküli bibircs folytonosan izgattatván a váladék által, felületén, szemcsés szétesés folytán diphtheriticus szétesés jöhet létre, melynek további fennállása a kiütés fekélyesedését eredményezi. Máskor a folytonos izgatás a szemölcstest burjánzását okozza, a hámfosztott bibircs lencse-bab- nagyságúvá duzzad, alapja kissé befűződik, míg domború felülete egyenetlen lesz ; a bőrbántalom ezen alakját széles függölynek (condyloma latum, plaques muqueuses) nevezzük. A széles függöly a bujakóros bőrbántalmak leggyakoribb alakja; kezelésre hamar múlik, de gyakran újúl ki, midőn a régi helyeken, vagy újakon léphet fel. Gyakran mint a bujakór egyedüli jelensége észlelhető, máskor egyéb alakú kiütéssel, nevezetesen a fentebb említett száraz bibir- csekkel együtt mutatkozik. Czélszerű kezelésre e bibircs felszívódik és csupán rézvörös folt mutatja előbbi helyét, míg azon esetre, ha kifekélyesedett, sekély heg marad vissza. A felszívódás kezdete azáltal árulja el magát, hogy a nedvezés megszűnik. Bujakór alapján fejlődő genytüszös kiütés (syphilis pustidosa) a bántalom későbbi szakában jelenik meg, általában ritkább, mint az előbbi alak; a syphilis egyéb nyilvánulási módjai gyakran észlelhetők a genytüszös kiütéssel együtt. Maga a genytüszös kiütés is többféle alakban észlelhető : A bujakóros zsírtüszeg (acne syphilitica) ép úgy, mint a közönséges zsírtüszeg, haj- és faggyútüszőkön fejlődik és leginkább a fej hajas részén, a homlokon, a lapocztájon található; a végtagokon ritkábban fordul elő. Megjelenését néha kitörési láz előzi meg, midőn rohamosabban és nagyobb számmal fejlődnek a genytüszők (acne syph. disseminata), míg lassú fejlődésüknél ezek csekélyebb számúak és inkább csoportokat képeznek (acne syph. conferta). A kis kendermagnyi, lencsényi bibircs tetején fejlődő genytiisző néhány heti fennállása után sárgás barnás pörkké szárad; a pörk leválása után fényes bibircs látható, mely hámlik, vagy esetleg újólag fejlődő genytüsző székhelyévé lesz. E magatartása által a bujakóros zsírtüszeg különbözik a közönségestől, a menynyiben ez sokkal gyorsabban megy át genyedésbe, továbbá nagyobb lobos udvarral bír és nyomásra genytömesz üríthető ki belőle. A bujakóros varicellánál lencsenagyságú, genyes bennékű, tetejükön köldökszerű behúzódással bíró genytüszők fejlődnek főleg az arczon, homlokon, ritkán a végtagok hajlító oldalán. A geny beszáradása által pörk képződik, melynek lehullása után festenyzett bemélyedés marad hátra. A varicellák fejlő- élése nincs egy csapással bevégezve, többször ismétlődik, mi által leginkább lehet ez alakot a közönséges varicellától megkülönböztetni. Nagy hólyagok
