Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
176 Általános fertőző hántoltnak. kezdődik azok nagyobbodása, semmint mi képesek vagyunk azt kimutatni: igen valószínűnek kell tartanunk, miszerint ugyanakkor már a szervezet egyéb — ha nem minden — részeibe is eljutott a fajlagos hatány. Az indolens mirigydagok többnyire azon oldalon találhatók, melyen a keményedés foglal helyet; a középvonalban (pld. a féken) levő kemény sánkert kétoldali mirigy- dag szokta követni. A bujakóros fertőzés helyi viszonyai okozzák, miszerint a mirigydaganatok többnyire a lágy ékhaj latban fejlődnek ki először; a fentebbiekből kitetszik, hogy olykor más helyen is keletkezhetnek. Több szomszédos mirigy szokott egyidejűleg megnagyobbodni, a nélkül, hogy összefolyna; alakjuk kerek vagy tojásdad ; babnyi-mogyorónyi nagyságúak; a felettük levő bor ránczba szedhető. Többnyire hónapokon át állanak fenn, elgenyedni nem szoktak, hanem zsíros szétesés folytán lassan szívódnak fel; néha még évek múltán is lehet a nagyobbodás nyomát érezni. Senyves, görvélyes, gümőkóros egyéneknél azonban a mirigyek nagyobb, egyenetlen felületű párnátokká folyhatnak össze, sőt el is genyedhetnek, elsajtosodhatnak. Ily mirigydagok felett levő bőr az alatta fekvő mirigyekhez oda tapad, megpirosodik és fájdalmas lesz. A lobos tünetek váltakozó súlyosbodása és enyhülése közben egy vagy több helyen hullámzás mutatkozik. E helyek, ha nagy későre megnyílnak, vagy, mi nem tanácsos, ha megnyittatnak, kevés híg, véres genyet tartalmazó folyadékot ürítenek ki. A mirigydag csak kevéssé lohad le, a gyógyhajlam gyenge; gyakran képződnek űrmenetek, távoli genysiilyedések, minek következtében nagy kiterjedésű roncsolás jő létre ennek szokott eshetőségével. E közben az eredeti bántalom (görvély-güműkór) tünetei is súlyosbodnak, és nem ritkán lép fel e szerencsétleneknél a kétféle bántalom kölcsönös behatása alatt általános marasmus, genyvértíség ; vagy helyi szövődmények (hashártyalob) áldozataivá lesznek az illetők. h) Alkati bujakor. Előbb említettük, miszerint a bujakóros fertőzés már azon időben sem tekinthető minden esetben csupán helyi megbetegedésnek, midőn annak első tünetei, a HuNTER-sánker és mirigydagok jelentkeznek. Számos esetben lett kimutatva, hogy ily időben bujakóros termékkel véghez vitt oltás az illetőkön nem fogamzott, jeléül annak, hogy már az általános fertőzés hatása alatt voltak. E mellett szólnak azok az esetek is, melyekben az általános tünetek, a bőr valamely izgatott helyén kifejlődtek, mielőtt az elsődleges keményedés meg lett volna. De másrészt nem lehetetlen az sem, hogy a fertőzés, az elsődleges keményedés megjelenésekor, nyilvánulása helyén túl nem haladt. Ily esetek azok, melyekben az elsődleges keményedés kimetszése után általános tünetek nem fejlődnek. Ha mindamellett a bujakór tüneteit alkati bujakor czím alatt külön fejezetben tárgyaljuk, iigy ezzel nem csupán a dívó szokásnak, hanem a bántalom részéről fejlődő tünetek fellépési módjának vélünk eleget tenni. Mert tényleg telik el egy bizonyos idő, rendesen 6—8 hét, mielőtt a bujakór tünetei általánosan, a szervezet különböző részeire elterjedve mutatkoznak. Az előbbiek
