Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakor. 177 után fel kell tennünk, miszerint e feltűnőbb tünetek nyilvánulás’a előtt, már folynak le a szervezetben bizonyos általános változások : de eddigi vizsgálati eszközeinkkel azokat kimutatni képesek nem vagyunk; azt mondjuk tehát róluk hogy lappangva állanak fenn és épen e miatt nevezik ez időszakot második lappangási időszaknak. Az általános tünetek sorrendjében van némi szabány és ha nem is oly kifejezett az, mint a heveny fertőző kóroknál, és ha nem is lépnek a tünetek oly rohamosan fel, úgy mégis emlékeztetnek reájuk. — Az általános tünetek első jelentkezését igen gyakran kitörési, kezdeti láz előzi meg, melyet jól lehet a heveny fertőző bántalmak kezdeti kitörési lázához hasonlítani. A láz 24—48 óra alatt eléri tetőfokát, azon túl a hőmérsék csökken ; nem hiányoznak a láz egyéb tünetei sem. Számos esetben lépnagyobbodás mutatható ki, mely bujakór- ellenes gyógymód hatása alatt visszafejlődik, jeléül annak, hogy a bujakór hatása folytán nagyobbodott. — Már rég ismerve volt, miszerint az alkati bujakór tünetei az emberi szervezet legkülönfélébb szöveteiben jelentkezhetnek. Tapasztalva lett az is, miszerint fellépésükben bizonyos sorrendet követnek és iparkodtak erre nézve bizonyos törvényszerűséget ellesni, hogy az osztályozás annak megfelelőleg történhessék. Ricord elsődleges, másodlagos és harmadlagos bujakórt különböztet meg. Az elsődleges csoportba tartoznak a kezdeti keményedés és a fájdalmatlan mirigydaganatok ; a másodlagosba a bőr és a nyákhártyák megbetegedései; a liarmadlagosba a bőralatti kötszövet, a csontok, a savós-rostos hártyák és zsigerek megbetegedései. — Kitűnt, miszerint nem alkalmazható szigorúan valamennyi esetre ez osztályozás, a mennyiben akár hányszor a csontbántal- mak, agybántalmak stb. már a korai tünetek közt jelentkeztek. — Virchow a boncztani szempontot választotta kiindulási pontúi és megkülönbözteti a lobos túlképződéseket a gummáktól. Mások (Neisser) általában korábbi és későbbi tünetekre osztják, mi a klinikai lefolyásban abban találna alapot, hogy a korábbi tünetek inkább jó induíatúak, felszívódásra nagyobb hajlammal bírnak, míg a későbbiek rosszabb induíatúak, inkább széteső hajlamúak. E beosztás többé- kevésbbé megfelelne a már rég dívott osztályozásnak, mely szerint enyhe és súlyos alak lett megkülönböztetve. Mindezekből azt a tanúlságot vonhatjuk, hogy nagyjában ez osztályozás mindegyikének van jogosúltsága, de a bujakór tünetei az életben nem lépnek minden egyes esetben oly szigorú rendszabályoknak megfelelőleg fel, hogy a kivételek a szabályon elég gyakran csorbát ne ejtsenek. És ez máskép nem is lehet, miután sem a bujakór mérge, sem az egyéniség nem képzelhetők oly elvont alakban, hogy azokra valamely abstract beosztás alkalmazható legyen. Amazt illetőleg bizonyosan befolynak: a kór- hatánynak a szervezetbe jutott mennyisége (bizonyos értelemben talán minősége is), a bejutás, a tovaterjedés módja ; emezt illetőleg az egyéniség testalkata, ellenállási képességét befolyásoló tényezők, melyekre a bujakór által feltételezett táplálkozási zavar rövidebb vagy hosszabb idejű fennállása szintén mérvadó lesz. — Mindezek érvényesülni fognak még arra nézve is, hogy mily rohamosan mutatkoznak a tünetek egymásután, egyszer hónapokra, évekre terjedő szabad 12 Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
