Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)

Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába

174.

Általános fertőző bántalmak.

megkeményedhetnék, s mintha a puha fekély után is léphetnének fel általános bujakór tünetei. Magától érthető', miszerint még az oltási kisérletek sem adnak ilyenkor egyöntetű eredményt. — Másrészt az is lehetséges, hogy a bujakóros fertőzés jóval előbb történt, mint a sánker beoltása. A keményedés ily esetben már meglehet, vagy meg is van, midőn ugyanazon helyen kifejlődik a későbbi eredetű sánker. A keményedésen fejlődött sánker ugyanazon sajátságú, mintha más szövetrészen fejlődött volna. Maradhat felületes, de terjedhet a mélybe, mi által megeshetik az is, hogy a keményedés is hevonatik a sánker által okozott roncsolásba. A keményedés ilyenkor eltünhetik és, ha később általános u. n. másodlagos tünetek fejlődnek, könnyen kelthetik ezek ama benyomást, mintha a puha fekély következményei volnának. — A nyákhártyákon történt fertőzés után a keményedés nem oly jól kifejezett és néha annyira elmosódott, miszerint alig ösmerhető fel. A méh hüvelyes részén, melynek állapotáról csak tükörrel megejtett vizsgálat adhat felvilágosítást, a keményedés jól fejlődik ki és ez oka annak, hogy nőknél utóbbi helyen sokkal gyakrabban találni kemény fekélyt, mint a hüvely tornáczán (vestibulum vaginae), a hüvely bejáratán és magán a hüvely nyákhártyáján.

Azokban az esetekben, melyekben a keményedés kifekélyesedett, vagy sánkerrel vegyest fordult elő és a keményedés nem vonatott be a roncsolás körébe, a fekély behegedhet és a keményedés tovább állhat fenn. Ha csupán mérsékelt liámfoszlás volt jelen, heg sem marad vissza és a keményedés felszí- vódliatik. A felszívódás, mely a keményedés puhulása által árulja el magát, a központban szokott kezdődni s teljes megszűntével a megfelelő helyen barnásvörös festenyzés marad vissza, mely idővel szintén elmúlik és a keményedés előbbi helyét most a rendes bőrnél fehérebb hely jelöli. A keményedés néha központjában sárgás genyszerű folyadékká puliul, mely végre kiürül; a visszamaradt keménység pedig később szívódik fel.

Az induratio felszívódása 3—4. hónapot vesz igénybe, gyakran még tovább tart. Az úgynevezett másodlagos tünetek felléptekor a keményedés hamarabb múlik.

A bujakóros kezdeti keményedés leggyakoribb helye: a fityma belfeliilete, a makk nyaka, a makk, a fék és a hímvessző bőre ; nőknél: a szeméremajkak szegélye, az ereszték, a csikló, a méh hüvelyes része. Már említve voltak azon viszonyok, melyek között induratio más helyeken is fejlődhetik. A keményedés annál kifejezettebb, minél mélyebbre hatolt a fertőző anyag a bőrbe; annál terjedtebb, minél lazább a fertőzött szövet. Ha a fertőzés a köztakaró legfelületesebb rétegét illeti, a keményedés vékony lemez alakjában jelentkezik ; ezt ama sajátszerű benyomás miatt, melyet érintése- és a bőr felfogásakor költ, perga- mentszerű keményedésnek nevezik. — Ha a fertőző batány egy faggyúmirigybe jutott, az hengerkép fog kiemelkedni, míg ha több ily mirigy lett fertőzve, mint az a makk nyakán szokott megesni, a keményedés kiterjedt és sánczszerűleg veszi körül a makkot; — A fityma széle, főleg ha valamivel szűkebb, közösülés alatt könnyen beszakad; a fityma szélén fejlődő keményedés gyakran gátolja annak visszavonhatását. — A húgycső külső szájadékán ülő keményedés a szá-